A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Nagy erőfeszítéseket tettünk már eddig is és még sokat fogunk tenni annak érdekében, hogy Budapest túlzsúfoltsága enyhüljön, illetve a vidék iparosítását előmozdítsuk. Az adott körülmények között nem lebecsülendő előrehaladást érünk el a második ötéves terv időszakában a vidék iparosításában. Ez azonban számszerűségében csak néhány százalékban mutatkozik meg. A terv értékelésénél figyelembe kell venni azt a helyzetet, melyből hazánk felszabadulásakor kiindultunk és azt, amely az elmúlt években kialakult. Ha így tekintjük a tervet, akkor nem kevés, amit 1965-ig teszünk. Ennek ellenére korántsem mondhatjuk, hogy ötéves tervünk jelentős változást eredményez az ipar területi elhelyezését illetően. Ez tervünk jellegét tekintve nem is lehetséges. Tervünk rekonstrukciós jellegű, tehát elsősorban a meglevő üzemeink felújítását, továbbfejlesztését irányoztuk elő. Viszonylag kevés új üzemet építünk. Az új üzemek egy része telepítésénél kötve vagyunk adott területhez. Ez vonatkozik mindenekelőtt a bányászati és az energiatermeléssel kapcsolatos beruházásokra. Más beruházásoknál célszerű az adott termelési bázis kiszélesítése, az adott földrajzi terület iparának továbbfejlesztése. Helytelen telepítési és iparosítási politika lenne, ha függetlenül a nyersanyag- és a közlekedési viszonyoktól létesítenénk új üzemeinket. Továbbá: ha a telepítésüknél nem vennénk figyelembe a már meglevő, vagy kiépülőben levő termelési bázisokat, melyek tapasztalatok átadásában, káderek kiképzésében, a termelés megszervezésében és egyebekben is segíthetnek. A jelenlegi időszakban arra kell törekednünk, hogy az ország egyes területein továbbfejlesszük ipari bázisainkat, figyelembe véve a koncentráció adta előnyöket. Ily módon viszonylag szűk az a lehetőség, mellyel az iparilag elmaradott területek iparosításában a következő időszakban élhetünk. Ez a probléma egyik fele. A másik felét az mutatja, hogy Budapest iparát a következő időszakban új létesítményekkel nem fejlesztjük, sőt arra törekszünk, hogy Budapestről üzemeket telepítsünk ki. Ez a megoldás sem könnyű, sok tényező hat ellene. Ezekre a határozati javaslatban utalunk. Azokat, akik az ipartelepítés ügyét kizárólag a munkaerő oldaláról vizsgálják, az előterjesztett javaslat nem elégíti ki. Am figyelembe kell venni, hogy az ipartelepítést nem lehet csak a munkaerő oldaláról vizsgálni, bár ez rendkívül fontos szempont. Az ipartelepítésnél is a népgazdaság egészét kell tekinteni, a népgazdaság összérdekeiből kell kiindulni. Ez pedig azt jelenti, hogy ebben a vonatkozásban is a leghasznosabb megoldást kell választani, azt a megoldást, mellyel a leggyorsabban tudunk előrehaladni, mellyel a legnagyobb népgazdasági eredményt tudjuk elérni. Terveink ezt tükrözik. A javaslat, melyet előterjesztettünk, a tervkészítés jelenlegi fázisát mutatja. Ez megmutatkozik abban is, hogy a beruházások területi bontása még nem teljes. A tervezés során eddig az állami ipar beruházásainak mintegy 70%-a volt területre bontható. A jelenlegi arányokhoz képest még eltolódás várható a terv véglegesítéséig. Még mintegy 20-25 milliárd forint értékű ipari beruházás területi elosztásáról kell dönteni. A további tervezés során is arra törekszünk — a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartásával —, hogy a vidék aránya tovább javuljon. Erre az említett korlátok ellenére is látunk lehetőségeket. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Vitaindítónak szánt bevezetőm végére értem. Még egyszer kérni szeretném az elvtársakat, hogy mindhárom kérdéssel kapcsolatban igyekezzünk mondanivalóinkat a határozati javaslatra kon643