A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szocialista országok gépgyártása szakosításának fontosságára, illetve a mi mulasztásainkra ezen a területen. Sokat beszéltünk arról, hogy iparunkban szükség van a struktúra, a gyártmányszerkezet javítására. Ertünk is el eredményt az elmúlt három esztendőben. További jelentős javulást irányoz elő ötéves tervünk. A vegyipar gyorsabb fejlesztése is jelentősen előmozdítja iparunk szerkezetének megváltoztatását, alkalmazkodását hazai viszonyainkhoz. Jelentős eredményeket látunk akkor is, ha egy szűkebb területen, a gépiparban vizsgáljuk meg a gyártmányösszetétel javulását. Számottevő, de egyáltalán nem kielégítő ez a fejlődés. Mind a vegyiparral, mind az építőiparral foglalkozó előterjesztésekből kitűnik, hogy a KGM nem teljesen kielégítő tevékenysége gátolja a népgazdaság más területeinek munkáját, fejlődését. A megszokottság rettenetesen nagy erő. Ez a nagy erő érvényesül akkor, mikor ragaszkodnak bizonyos gyártmányokhoz, és nem tesznek meg mindent a szükségleteknek jobban megfelelő, a gazdaságosságot, a társadalmi munka termelékenységét jobban emelő gyártmányszerkezet kialakítására. A számítások már jó ideje bizonyítják, hogy a vegyipari gépgyártás kedvező számunkra. Mégis huzavona tapasztalható ezek fejlesztését illetően. Nem dobnak ki a termelésből régóta gyártott, megszokott és ismert, de a gazdaságosságnak, a szükségleteknek kevésbé megfelelő termékeket. Meggyőződésünk, hogy ha keményebben és következetesebben harcolnánk a népgazdaság érdekeiért, a struktúra javításában előbbre lehetnénk. Hasonló a probléma az építőipar vonatkozásában is. A szerelvény és más, az építéshez szükséges vasipari termékekből való ellátás hiányosságai évek óta közismertek. A KGM mégsem tesz kellő erőfeszítést a helyzet megjavítására. Vannak problémák, melyeknek megoldása évek óta húzódik. Vajon miért nem zárnak le egy-egy kérdést? Úgy véljük, harcosabban, lelkesebben kell dolgozni, a bürokratikus módszereket félre kell lökni, és merni kell állást foglalni. Itt az ideje, hogy az ilyen huzavonák megszűnjenek. Hozzá kell tennem, hogy nemcsak a KGM vezetőinek, hanem például az Országos Tervhivatalnak és a Külkereskedelmi Minisztériumnak is határozottabbaknak kell lenniük az ilyen kérdések eldöntésénél. A vegyiparról szóló határozati javaslatban igyekeztünk kihangsúlyozni, menynyi megoldandó feladat vár még a népgazdaság különböző ágazataira ahhoz, hogy ötéves tervünk vegyipari előirányzata megvalósuljon, és úgy valósuljon meg, hogy nyújtsa mindazokat a gazdasági előnyöket, melyeket tőle várunk. Néha azt tapasztaljuk, hogy az iparfejlesztésnél az érintett szervek és vezetők fontos összefüggéseket egymással nem tárgyalnak meg, nem egyeztetnek, vagy nem kellően gondolnak végig. Megtalálható emellett a szakmai, vagy minisztériumi, vagy a minisztériumokon és a Tervhivatalon belüli főosztályi szűklátókörűség. Ezt tapasztaltuk a vegyipar fejlesztésével kapcsolatban is. Ezért is láttuk szükségesnek a különböző szervek figyelmét felhívni a vegyipar fejlesztésével kapcsolatos feladatokra és tennivalókra. Ezért volt szükséges, hogy külön kiemeljük a vegyipari termékeket feldolgozó ipar fejlesztésének fontosságát. Azt gondolhatnánk, magától értetődő, hogy ha új nyersanyagot készülünk termelni, akkor tudjuk, hogy abból milyen módon, hol és milyen készárut kívánunk előállítani, vagy tudjuk, hogy az új nyersanyagot hol és milyen módszerrel használjuk fel. Sajnos nem egészen ez a helyzet. A nyersanyagot termelők nagyon kevéssé törődnek a kérdés641