A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ezt a feltevésünket. Ebbe azonban nem kell belenyugodnunk. Kissé mélyebben meg kell vizsgálnunk: miért van az, hogy az iparban már negyedik éve 6-8%-os évi növekedést irányzunk elő, és ezzel szemben 11-12% valósul meg. Hozzá kell tennem, hogy bár, csekély kivételtől eltekintve, a termelési tervek túlteljesítése a népgazdaság számára szükséges és hasznos termékekben történik meg, a termelési többlet mégsem lehet olyan tervszerű, mintha előre megtervezett termékeket gyártunk. A mezőgazdaság fejlődési ütemében is alacsonynak tűnik az előirányzat, ha az utóbbi 3-A év eredményeit látjuk. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének első lépcsőjét — magát az átszervezést — sokkal előbb befejezzük, mint azt gondoltuk, mikor a 30-32%-os előirányzat kialakult. Törődnünk kell az ütem kérdésével azért is, mert mind az iparban, mind a mezőgazdaságban az összes szocialista országok között a mi népgazdaság-fejlesztési előirányzatunk a legalacsonyabb. Az ipari termelésben a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK ugyanarra a hét évre, melyre nálunk az említett 67% vonatkozik, 80% körüli növekedést tervez. A mezőgazdasági termelés növekedése a Szovjetunióban 70%-ban, Csehszlovákiában, az NDK-ban 35-36%-ban van előirányozva. A román testvérpártunk kongresszusa

6 most hagyta jóvá a távlati tervet, mely szerint az ipari termelés 1959-hez viszonyítva — tehát 6 év alatt — 1965-re mintegy 2,1-szeresére, a mezőgazdasági termelés 70-80%-kal növekszik. Elképzelhető, hogy a mi előirányzataink így maradjanak, de nem törvényszerű, hogy így legyen. Annál is inkább nem, mert minket az ellenforradalom amúgy is visszavetett a fejlődésben. Ezt is pótolnunk kellene. Nem javasoljuk a Központi Bizottságnak, hogy az ötéves tervben elérendő fejlődés ütemében, a fejlődés ütemének gyorsításában most határozzon. Azt szerettem volna csupán kihangsúlyozni, hogy nem fogadható el a formális visszatervezés, jobban fel kell tárni a lehetőségeket, mielőtt a minisztériumok javaslataikat összesítésre átadják az Országos Tervhivatalnak. Távlati terveink egyik igen lényeges kérdése a termelékenység. Kongresszusunkon nyomatékosan hangsúlyoztuk ennek fontosságát, és határozatba foglaltuk, hogy az ötéves terv időszakában a termelés növekedésének 2/3-át a termelékenységnek kell fedezni és csak 1/3-át a létszámemelkedésnek. Az elkészült üzemi tervek nem felelnek meg ennek az alapvető fontosságú célnak. A minisztériumok a vállalati tervek összesítésénél nem térhetnek el a kongresszus ilyen fontos határozatától. Nem adhatnak át az Országos Tervhivatalnak olyan tervjavaslatot, mely a kongresszusnak ezt az utasítását figyelmen kívül hagyja. Úgy gondolom, helyes, ha erre már most felhívjuk figyelmüket. A tervkészítésnél már megszokott jelenség a beruházási igények eltúlzása a megadott irányszámokhoz és lehetőségekhez képest. Ez alól a mostani tervkészítés sem kivétel. Korai ugyan még erről beszélni, hiszen a minisztériumok még nem fogadták el a vállalatok igényeit. Annyi azonban már látható, hogy hozzávetőleg 10-15 milliárd forinttal nagyobb beruházást igényelnek. Ennek nagy része az amúgy is igen feszített 1961-63-as éveket terhelné. Úgy vélem, az ilyen beruházási igények nem teljesíthetők, és erre idejében fel kell hívni a figyelmet. Itt jegyzem meg, hogy késedelem van a beruházási programok és tanulmányok elkészítésében. Kívánatos a késések mielőbbi behozása, mert ez gátolja a tervezés megalapozását. Késedelem van egy másik fontos részhatáridő betartásában is. A Minisztertanács határozata szerint az ötéves terv export árualapjait az illetékes tárcáknak és 636