A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az ötéves terv három fontos kérdésében, ha fő vonásaiban az egész ötéves terv készítésének jelenlegi állását és néhány fő problémáját is áttekintjük. Az ötéves terv kidolgozásának alapelveit és fő számait a VII. kongresszus „Gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészítéséről" szóló határozatajelenti a dolgozó nép és mindenekelőtt a tervkészítéssel közvetlenül foglalkozók számára. Jelenthetem a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a kongresszus után az Országos Tervhivatal időben elkészítette a részletes „kiinduló adatokat" és „tervutasításokat", a minisztériumok, a főhatóságok és más tervkészítésre kötelezett szervek számára. Ezt a Minisztertanács március 17-én megtárgyalta és végrehajtásra kiadta. A tervkészítés további üteme a következő: a minisztériumok augusztus 15-ig adják meg az Országos Tervhivatalnak a vállalati tervek alapján összesített minisztériumi tervjavaslatokat, az Országos Tervhivatal ezeket a minisztériumokkal megvitatja és egyezteti október közepéig. November elején a tervet megtárgyalja a Politikai Bizottság, majd javaslatunk szerint november folyamán a Központi Bizottság. Ezután kerül a terv a kormány és végül a Parlament elé még ebben az évben. Az Országos Tervhivatal által készített „kiinduló adatok" általában megfelelnek a kongresszus határozatában számszerűleg megjelölt fejlődési ütemnek a népgazdaság minden ágában. Példaképpen megemlítem a népgazdaság két legfontosabb területét: az ipart és a mezőgazdaságot. A kongresszusi határozat az ipar fejlődési ütemét hét év alatt 65-70%-ban szabta meg. Az Országos Tervhivatal 67%[-ot] adott ki. A mezőgazdaság Össztermelésének fejlődését a kongresszus 3032%-ban irányozta elő. Az országos Tervhivatal 30%-ot adott meg „kiinduló adataiban". A minisztériumi-vállalati tervezés azt mutatja, hogy ezt a fejlődési ütemet, vagy ennél valamivel nagyobbat terveznek vissza. A termelés előirányzata a minisztériumi tervekben azonban nem haladja meg a kongresszusi előirányzat felső határát. Ez tehát látszólag rendben van, hiszen megfelel a kongresszus határozatának. Véleményem szerint azonban a kongresszus szellemének már nem egészen felel meg. A kongresszuson nem voltunk abban a helyzetben, hogy magasabb előirányzatokat határozzunk meg. Nem szakadhattunk el a valóságtól, helyesebben az addig kialakított lehetőségektől. A referátumok és a zárszó azonban kifejezetten hangsúlyozták az ütem gyorsításának szükségességét. Kádár elvtárs előadói beszéde például így jelöli meg a feladatokat: „A tervnek biztosítania kell, hogy az 1958as színvonalhoz képest 1965 végére az ipari termelés legalább 65-70%-kal... emelkedjék. El kell érni, hogy a nemzeti jövedelem legalább másfélszeresére növekedjék." A gazdasági kérdésekről szóló előadói beszédben azt mondottuk, hogy „... a Központi Bizottság nem javasolja a kongresszusnak, hogy további vizsgálat nélkül számszerűleg meghatározott gyorsabb fejlődést írjon elő. Azt azonban teljes meggyőződéssel javasoljuk, hogy a kongresszus a fejlődés ütemének felülvizsgálására, a tartalékok feltárására, a gyorsabb fejlődés útjában álló akadályok elhárítására nyomatékosan hívja fel az újonnan megválasztandó Központi Bizottság és a tervező szervek figyelmét." „Központi Bizottságunk nemcsak lehetségesnek, hanem feltétlenül kívánatosnak is tartja e célok túlszárnyalását." Mindenki várta, hogy a további és részletes tervezés során újabb tartalékok tárulnak fel, melyek segítségével fejlődésünk meggyorsítható. Az eddigi tervmunka nem bizonyította 635