A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

vonulnia, két évig bent van a katonaságnál általában, négy év mire visszakerül, s addig nagyjából el is felejti azt az elméleti anyagot, amit a technikumban tanult. Itt van ennek a legnagyobb hátránya ennek a megoldásnak. Most az a megoldás, hogy van a szakközépiskola vagy szakgimnázium, és onnan utána, érettségi után, egykét év gyakorlat után megy esetleg esti iskolára. Nagyon hangsúlyoztuk, hogy itt esti oktatásról van szó, amikor 2-3 évet, egyes szakmákban elég ha egy évet végez, és úgy lesz belőle valóságos technikus. Vagyis 24-25 éves korban, amikor már emberesedett, tekintélye van, ahogy szokták mondani, katonaviselt, akkor a termelésbe lép be mint technikus, akkor azt az embert el fogják ismerni, az az ember hasznosítható, és az ő munkába való beilleszkedése is igen könnyű lesz. A középkáderekkel szemben a mi tapasztalataink szerint az ma a követelmény, hogy megközelítse a mérnöknek a színvonalát, minden mérnöki segítség nélkül tudja alkalmazni a mérnöki munka eredményeit. Ez feltétlenül fontos, itt milyen középkáderekre gondolok én, a saját szakmámra, üzemvezető, üzemvezető helyettes, művezető, siktavezető, tehát egy műszaknak teljes vezetését aki ellátja, és ehhez hasonló munkaköröket, valamint természetesen olyan műszaki munkaköröket, mint amiről szó volt, amely nem közvetlen irányító, vezető munkakör, de nem kevésbé fontos konstrukció, s tervezés, műszaki adminisztrációs nyilvántartás. Például a selejt...

38 igen fontos munkakör, nem kell hozzá mérnöki oklevél, de jó képzettség és az egész műhelynek az áttekintése fontos. Ez a követelmény pedig csak úgy elégíthető ki, hogyha egyrészt későbbi korban fejeződik be a képzés, másrészt pedig, ha kellően alá van támasztva a középiskolai képzés. Ami még ennek az egész reformjavaslatnak egy lényeges vonása, én nem beszélek itt zsákutcáról, de az, hogy idáig ez nem volt eléggé világosan megmondva, hogy az iparitanuló-intézetet elvégzett tanuló, később különbözeti vizsgával átmehet-e szakközépiskolába, átmehet, ami most itten a vita során bővítve lett, Benke elvtársnő is kitért rá, hogy érettségi nélkül megfelelő felkészültséggel átmehet ipari felsőiskolába, és a szakközépiskola után elkerülhet az egyetemre is. Úgyhogy végül itten bármelyik iskolatípust nézzük, az út az egyetemek felé nyitva áll. Egy fontos kérdés, mert azt mégsem lehet egészen helyesnek tartani, hogy 14 éves korában valaki eljegyzi magát az egyetemmel, az nem biztos, hogy sikerül, hogy bírja majd az egyetem tempóját, nem biztos, hogy képes rá, és sok egyéb körülmény is jöhet. De arra is van számtalan tapasztalat, hogy az általános iskolában gyenge előmenetelű tanuló később 17-18 éves korában, ahogy szokták mondani, megjön az esze, elkezd rákapcsolni és tanul, és az egyetemen kitűnően tanul, és jobban megállja a helyét, mint az, aki 14 éves kora óta hitbizományszerűen [sic!] halad az egyetem felé. Úgyhogy ez a nyitottság nagyon jó vonás. És a túlterhelésre vonatkozóan is az a helyes, hogy amit itten nagyon alá lehet húzni, és a javaslat is tartalmazza, hogy egyik iskola sem zárt, mindegyikre épül a másik, ennek folytán nem kell ilyen bántó ismétlésekbe bocsátkozni, és a tananyagot megfelelő módon meg lehet szűrni. Ennyit kívántam hozzátenni. GOSZTONYI JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A Politikai Bizottság irányelveivel, javaslataival, célkitűzéseivel egyetértek, azokat helyeslem. Szerintem rendkívül hasznos lenne, ha az anyagba bedolgozást nyernének azok a szempontok és azok a kiegészítések, amelyeket Kádár elvtárs felszólalásában tett. Amennyire én a helyzetet megítélem, szerintem e nélkül az anyag nem teljes. Közülük is külön kiemelném a vidék szakemberellátásának szükségességét, szakemberképző intézetek vidékre telepítésének fontosságát. Lehet, hogy hazabeszé616