A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lek, de hát mindenki azt érzi elsősorban, ami neki fáj. Igazolásként két Vas megyei példát hadd hozzak fel. Nekünk van állami építőipari vállalatunk. Több mint kétezer munkást foglalkoztat ez a vállalat. Hatásköre túlterjed a megye területén. Épít istállókat, üzemeket, lényegileg mindent, amit lehet. A több mint kétezer munkást foglalkoztató vállalatnak van összesen 9 mérnöke. Van 245 termelőszövetkezetünk. Nagyon nehezen s nagyon keservesen tudtunk összesen 90 agronómust a termelőszövetkezeteknek adni. Ezen belül is felsőfokú képzettsége mintegy 15-nek van, rendkívül lényegesnek tartom az előterjesztésnek azt a követelményét, amely egész oktatásunk tárgyi irányítását hangsúlyozza, és ezen belül külön egyetértek azzal a célkitűzéssel, mely a tanácsok hatáskörébe utalja területük valamennyi iskolájának irányítását, ellenőrzését. Ez az érvelés, indoklás, amelyek ezzel kapcsolatban feljöhetnek, [sic!] s amit Kállai elvtárs és Benke elvtársnő elmondott, az számomra teljesen meggyőző, mégis igazolásként ugyancsak néhány megyei példát hoznék fel. Az egyik a beiskolázással kapcsolatos. Két mezőgazdasági technikumunk van. Ebben az évben végre elértük azt, hogy a mezőgazdasági technikumokban háromszoros volt a túljelentkező. Aki ismeri a mezőgazdasági technikumok korábbi beiskolázási problémáját, az értékelni tudja, hogy tényleg milyen vívmány az, hogy a fiatalság megindult a mezőgazdasági pályák felé. Jelenleg egyharmadát tudjuk csak felvenni a mezőgazdasági technikumra jelentkező fiataloknak, akkor, amikor a mezőgazdaságban az a szakemberigény jelentkezik, amelyet K. Nagy Sándor elvtárs említett. A megyei tanácsoknak lehetőségük nyílott arra, hogy saját iskolájuk beiskolázási programját is olyan irányba módosítsák, hogy célszerű legyen már az ősztől kezdve egy vagy két gimnáziumunkban, vagy legalábbis párhuzamosan a mezőgazdasági jellegű kérdést megvalósítani, [sic!] Itt az érvelésnél nem hangsúlyozódott szerintem egy nagyon súlyos és rendkívül fontos szempont, nevezetesen a rendelkezésünkre álló anyagi, technikai eszközök egészséges és jó felhasználása. Szintén megyei példát veszek. Két közgazdasági technikumunk van, az egyik a Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik, a másik a Művelődésügyi Minisztériuméba. A két iskola között — de egyébként is szombathely iskolái között — feszültség támadt amiatt, mert a Belkereskedelmi Minisztérium valószínűleg jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezik, és az ő felügyelete alá tartozó iskolák jobban el vannak látva. Közvéleményben tehát egy bizonyos rangot jelent a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó iskolába járni. De nem is ez a leglényegesebb. Szombathelyen van — mint említettem — egy mezőgazdasági technikum, és van a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó gépipari technikum. Mezőgazdasági technikumunk rendelkezik kitűnő gépparkkal. A május 1-jei felvonuláson Szombathelyen a legszebb pontja volt ezeknek a technikumistáknak [sic!] a felvonulása a legjobb mezőgazdasági gépekkel. De a gépészeknek nincs tanműhelye. Majd csak beruházásként szerepel, hogy tanműhelyt kapjanak. A gépipari technikum, amely a KGM-hez tartozik, rendelkezik prímán felszerelt tanműhellyel, de nem rendelkezik mezőgazdasági gépekkel, noha, úgy tudom, hogy mezőgazdasági gépészekre is profilíroz. Ez a két intézet egymástól légvonalban nem több, mint 11 km-re van, de egymástól teljesen függetlenül élnek és dolgoznak, az anyagi lehetőségeik teljesen kihasználva nincsenek. Utaltam a mezőgazdasági technikum gépparkjára, amelynek kapacitása pillanatnyilag egyhatatod részben van kihasználva, tehát hatszor több fiatalt tudnánk kiképezni modern mezőgazdasági gépek kezelésére, ha bizonyos koordinálás lenne, megyei szinten is lehetőség adódna az egyes középiskolák 617