A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy átléphessék a kommunizmus küszöbét. Mi úgy gondoljuk, hogy helyes is, hogy van ilyen, és ezt a nemzeti önérzetet nekünk ebben a helyes irányban feltétlen táplálni kell, mert ez igen nagy emelője lehet előrehaladásunknak. A másik, ami igen nagymértékben megfogta dolgozóink lelkesedését, az a béke megőrzésének a szilárd tudata, az a megállapítás, hogy a jelen körülmények között a szocialista tábor erejére, a békeszerető milliók összefogására támaszkodva megakadályozható egy világháborúnak a kitörése. De ugyanezzel egyidejűleg szintén van bizonyos elbizakodottság, ami az éberségnek a tompulására vezethet, és nagyon helyeslem a Politikai Bizottság határozati javaslatában azt a fogalmazást, amely egy kicsit feltételesen jelenti ki azt: ha a béke erői összefognak, akkor megakadályozhatjuk az új világháborút. Lelkesítőleg hatott a XXI. kongresszus határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsítására is. És ezen a téren a mi megyénkben is elért eredmények több értelemben pozitív eredményeknek mondhatók. Olyan értelemben gondoljuk elsősorban pozitívnak, hogy a párttagság, a széles tömegek és a pártonkívüliek is még jobban meggyőződhettek a Központi Bizottság politikájának helyességéről. Ugyanis a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél a pártmunkások részéről bizonyos bátortalanság volt hosszú ideig. Valahogy nem bíztunk a saját erőnkben, féltünk a régebben elkövetett hibák visszatérésétől, és volt egy bizonyos tétlenség. A másik pedig azok az elhajlások, jobb- és baloldali torzítások voltak [sic!], amivel a Központi Bizottság decemberi ülésén is foglalkozott. A mezőgazdaság átszervezésében bekövetkezett sikerek azért is nagyon jók voltak, mert a párt egységét is megerősítették. Nálunk a gyönki járásban volt legjobban tapasztalható az, hogy az ott lévő elvtársak úgy képzelték el, hogy a mezőgazdaság átszervezése úgy fog majd menni, hogy megszorítjuk a parasztot, és most, hogy rájöttek, hogy az agitációval, sokoldalú, színes, meggyőző munkával is megy, igen nagy lelkesedéssel végzik ezt a munkát, és az ő járásukban vannak a legnagyobb eredmények. Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy mielőtt ilyen intenzíven nem végeztük ezt a munkát, nem is láttuk ennek a munkának a szépségét, hogy milyen szép és felemelő dolog az, amikor a mi felvilágosító munkánk segíti az egyéni dolgozó paraszt gyötrődésének a megoldását. Látjuk a gyötrődését, de ugyanakkor látjuk a felszabadulását is, és nem véletlen az, hogy a mi pártmunkásaink, akik kiemelkedően részt vettek ebben a. munkában, igen nagy tekintélyt vívtak ki maguknak a dolgozó parasztok között. És, hogy ez az átalakulás milyen nagyjelentőségű a dolgozó parasztság számára is, azt mutatják az olyan példák, mint pl. minálunk 34 szövetkezeti községben mindenütt elhatározták a dolgozó parasztok azt, hogy a szövetkezeti községgé alakulás napját minden évben mint fogadott ünnepet megünneplik. Úgy fejezte ki valahogy egyik dolgozó paraszt, hogy ez olyan szocialista búcsúféle. De ugyanakkor azt is kikötötték, hogy mindazok az elvtársak, akik részt vettek a munkában, azok ott legyenek az ünnepen, mert ezek olyan komafélék, mint mondta. Tehát végeredményben itt arról is van szó, hogy e forradalmi átalakulásban új hagyományok alakulnak ki, amely hagyományok kinyomják a régi egyházi ünnepeket. A másik, amit fel szeretnék vetni, az az öregeknek a problémája. Nagyon helyes az, hogy földjáradék fizetésével, továbbá, hogy bérbe adhatják a tsz-nek a földet, bizonyos anyagi lehetőséget adnak az öregeknek, de meg kell mondani őszintén, hogy ez a lehetőség nem elégséges ahhoz, hogy az öregeket megnyugvással és biztonsággal töltse el, mert pl. egy tízholdas idős paraszt hogyha fbldjáradé54