A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kot kap a földje után, az 10-12q búzát jelent egy évben. Ez viszont a megélhetéshez nem elég. Ezért nagyon helyes kezdeményezés van néhány tsz-ünkben, pl. a legnagyobb tsz-ünkben, a 6000 holdas bátaszéki tsz-ben, ahol bizonyos pénzalapot létesítettek, még ezen felül is adnak az öregeknek egy-kétszáz forintot havonként. És jellemző az, hogy a 700 tsz-tag a közgyűlésen egyhangú lelkesedéssel megszavazta ezt. Tehát szükség van arra, hogy mindezen felül, amit törvény által biztosítunk, még igyekezzünk segíteni az öregeknek. A másik probléma, amit fel szeretnék vetni, az, hogy hogyan végezzük az agitációt úgy, hogy nagy kiesés ne legyen a mostani nagy kampányszerű munka és az ősszel újra nagymértékben beinduló munka között. Azt én feltétlen helyesnek tartom, hogy most fő kérdés a meglévő termelőszövetkezetek megerősítése, és itt nemcsak az új tsz-községekre és az új tsz-ekre kell gondolnunk, hanem valamennyi tsz-re, és ezt azért is jó kihangsúlyozni, mert valahogy a régi tsz-ek, ahol nem az egész község van benne a tsz-ben, kicsit háttérbe szorultak. Azért is fontos az új tsz-ek megerősítése, mivel az egyénileg dolgozó parasztok, akik a szövetkezés útját választották, bíznak bennünk, bíznak, hogy nyugodtan letehetik a szocializmus kezébe a jövőjüket, és minekünk úgy kell segíteni szövetkezeti gazdálkodásukat, hogy ne csalódjanak bennünk. De már ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem sokoldalúan politikai kérdés is. Most már viszont mi is úgy beszéltük meg, hogy azokban a községekben, ahol az agitációs intenzíva [sic!] most is folyik, ott befejezzük, (közbeszólás: hány ilyen község van?) nyolc, de ebben nem vagyok biztos, mert valahogy olyan láncreakció volt, úgyhogy azt hiszem, több is van, szóval mi igyekszünk olyanféleképp befejezni, hogy a tavaszi kezdéssel menjen, de a tavaszi munkát addig is kezdjék meg. Vannak olyan tapasztalataink, hogy az egyik este azt mondják a dolgozó parasztok, hogy csak ősszel kezdjük, és mikor megtudják, hogy akkor mennyivel többet kell nekik fizetni az adóba, akkor azt mondják, megkezdjük most. Nem kell itt húzni-halasztani, megkezdjük most. Tehát nem lehet olyan pontosan kidekázni, hogy most ezt átszervezzük, a másikat meg nem, mert valahogy úgy értékeljük, elvtársak, hogy olyan időben vagyunk a már említett kedvező körülmények révén, hogy az egyénileg dolgozó parasztságnak a tudatában valóságos forradalmi változások mennek végbe, és azt nem tehetjük meg, ha egy ilyen általános kívánság van, ha összeállnak a dolgozó parasztok, akkor úgy gondolom, hogy meg kell még szervezni. Hogyha a munkát csak ősszel kezdjük: tudvalevőleg a gazdasági év azzal kezdődik, hogy az őszieket elvetik, de ezt megelőzi még a tarló felszántása, vagyis időben ez azt jelenti, akik ősszel kezdik, augusztusban már meg kell kezdeniök a munkájukat, éppen azért mi úgy gondoltuk, hogy ha vannak olyan községek, ahol már a szövetkezés gondolata annyira megérlelődik, hogy ősszel kívánják elkezdeni a dolgot, ott most rövidesen azt fogjuk ajánlani a dolgozó parasztoknak, hogy alakítsák meg az előkészítő bizottságokat, a szövetkezet vezetőségét, és már a közös terveket készítsék el, megköthetik a gépállomásokkal a szerződést és különböző ilyen közös tevékenységet folytathatnak. Tehát mindezek azt jelentik, hogy a tavaszi munka teljes beindulásával nagy erővel a fő súlyt a meglévő megszilárdítására helyezzük, de teljesen nem állhatunk le a számszerű fejlesztésről, különösen a szövetkezeti községek szomszédságában van olyan helyzet, hogy várnak bennünket, hogy menjünk már oda. Úgy gondoljuk, hogy ilyen módon, hogy ne zavarja a termelést, a felvilágosító munkával arra ösztönözzük őket, hogy igenis hozzák létre őket akkor is, ha ősszel kezdik meg a közös munkát, és őszig is minél intenzí55