A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kat. Azért tartom jónak elsősorban, mert véleményünk szerint a középiskolájú fokra [sic!], az érettségire épülő technikai főiskolákat, lényegében véve a középkáder-kérdést ezzel megoldottnak látjuk. Több példát tudnék olyant mondani, hogy a régi felsőipari iskolában végzett káderek nekünk nemegyszer főmérnöki posztot látnak el, és hozzátehetem, hogy jól látták el. Anélkül, hogy dicsérném a régi oktatási rendszert, hasonló eredményt várnánk azoktól a bevezetendő intézkedésektől, amit most a reform tartalmaz. Ugyancsak kivehető az előterjesztésből az, hogy — én ezt egyébként itt nagyon helyeslem — lényegében fokozatosság van a reformban, hogy nem máról holnapra próbálunk megvalósítani mindent. Többször volt az, hogy volt tanterv, és nem volt ehhez megfelelő tankönyv. És sok olyan visszásság volt, ami a mi elképzelésünkben megérlelődött, esetleg ki is hirdettük, mint a kötelező középiskolai képzést, és se anyagi, se szubjektív feltételei ennek nem voltak. A reformmal kapcsolatosan az a véleményem, hogy nem ártana sajtóban vagy máshol esetleg felvetni azt a gondolatot, hogy ez az iskolai reform masabb tartalmában és célkitűzéseiben, mint az 1945 óta szinte évenként megismétlődő reform.

30 1945-ben szükségessé tette a változást maga a társadalomban bekövetkezett nagy esemény. 1949-ben az iskolák államosítása,

31

1954-ben megint voltak nekünk bizonyos reformok, és mondhatnám, hogy minden évben újabb és újabb tankönyvek voltak. De ez az iskolai reform véleményem szerint sokkal masabb, mint az eddigiek voltak. És ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert Kállai elvtárs is utalt arra, hogy ettől a reformtól sokan csodát várnak. Lehet is olyan értelemben csodát várni, hogy ez egy szocialista iskolát, szocialista embert akar, és el is fogja érni. De mondom még egyszer, nehogy összekeverjék ezt a korábbi évekkel, vagy esetleg rosszindulattal azt mondják, hogy a kommunisták most megint mit akarnak, hogy új reformokat akarnak bevezetni. Én nem látom, mert ez egy részletkérdés, de ehhez hozzátartozik, hogy bizonyos tantervi reformok is szükségesek, és nagyon bátran hozzá kellene nekünk nyúlni olyan dolgokhoz, hogy a maximaiizmus megszűnjön. A javaslatban szerepel olyan megfogalmazás, hogy gyakorlati, műszaki, zárójelben (politechnikai). Nem tudom, hogy nem kellene-e ehhez hozzátenni azt is, hogy gyakorlati, műszaki — esetleg kötőjellel azt, hogy — mezőgazdasági. Tudniillik a változás nemcsak a műszaki vonalon szükséges, hanem agro- és zootechnikában is kívánatos. A megfogalmazásban többször alkalmaznám azt, hogy gyakorlati, műszaki, esetleg agrár vagy mezőgazdasági, és úgy zárójelben a politechnikai megfogalmazást. A következő dolog, amit már az elvtársak érintettek, ez az anyagi része a reformnak. Itt az előterjesztésben lényegében csak határidőhöz kötjük, hogy ekkorra szűnne meg a kétváltás,

32 hogy ekkorra kellene bevezetni ilyen vagy olyan iskolatípust. Ennek viszont kihatásai már most is jelentkeznek, és ebben erre nekünk kellene utalni. Nem tudom, hogy van más megye is, de mi három év alatt például több tantermet építettünk, mint amennyit az öt évben fogunk kapni. Ez sok mindentől fíigg. De ez a változás felveti a műhelyek építésének a szükségességét. Magából a reformból sem tűnik ki egybehangzóan, hogy üzemekhez csatoljuke, vagy műhelyépítéssel akarjuk a politechnikai képzést. Én magam amellett vagyok, hogy legyen az üzemekhez csatolva. Minden szempontból előnyösebb. Az üzem levegőjét, úgymond rendetlenségét nem tudjuk mi a műhelybe bevinni, azt a szellemet, amit az üzem kap. De kihatással van ez a változás az ún. továbbképző 599