A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lyikbe, és az óratervbe nem veszik be, hogy valami szakmát is adjunk annak a hallgatónak, ami összefügg a gyakorlati munkával, elméleti munkát vagy tantárgyat, ami összefügg a szakmával, az az egy nap, elvtársak, nem fog adni a hallgatóknak annyi képzést, amelyik mint alapképzés igenis számításba jöhet a szakmunkás, szakember képzésünknél. Arra jó, hogy munkakészséget megtanul, jártasságot szerez a gyakorlatban, magatartás tekintetében, aztán néhány munkakészséget a különböző szerszámok használatában, de alapvető munkát nem. A szakgimnáziumokkal kapcsolatban, elvtársak, én szintén nem tartom szerencsésnek a szakgimnáziumot, azért, mert nem adja meg az érettséget, ami szükséges a hallgatóknak. A Szovjetunióban — ami a legújabb oktatási törvényben megjelent — ott van az, hogy a szakközépiskola, a technikum az szakképzettséget ad a hallgatóknak, teljeset, és nem kell neki megszerezni még azt a két évet. Úgyhogy szerintem helyesebb még mindig a szakgimnáziumok helyett megmaradni a technikumoknál, mert az szerintem jobb, és a technikumot kellene továbbfejleszteni, és ha új forma lesz a középiskola, akkor szerintem a technikumból kellene hogy kiinduljunk, nem pedig az általános gimnáziumból. Ez így van. És akkor közelebb kerül az élethez az egész oktatási forma. Világos, hogy nagyon helyes az, amit Kádár elvtárs javasol, a szakközépiskola. Szerintem a legjobban fel kell használni a technikumok tapasztalatát, oktatási gyakorlatát, ezzel a formával kell átrendezni egy nagy csomó, és minél több általános gimnáziumot, mert világos, hogy nem olyan nagy szükség van ezekre, mint a szakközépiskolákra. A másik formával kapcsolatban, elvtársak, nekem az a véleményem — nem tudom, máshol hogy van —, technikumi főiskolának a bevezetését az adott szakmai terület szerint kell kialakítani, legkésőbben nálunk, legkorábban a magas műszaki igénnyel fellépő szakmákban — rádió, elektroműszerész —, nekünk nem kell, nekünk még nem kell érettségizett szakmunkás a mezőgazdaságban, később kell, a másik szakmában viszont magas képzettségű szakember kell, aki félmérnök és félmunkás. És így tovább. Én nem beszélek minden területről, mert ezt jobban tudják az ipari területen dolgozó elvtársak, de van néhány ipar, ahol most nem kell gyorsan megcsinálni, mert ott elég a mai rendes képzés. Szeretnék még, elvtársak, egy-két szót az oktatás tartalmáról is szólni, először az oktatásnak a belső problémáiról, éspedig a marxizmus-leninizmussal összefüggő oktatási munkáról, éspedig annak tartalmáról. Én is azt tartom, elvtársak, amit a Kiss Dezső elvtárs, hogy ennek nagy súlyt kell adni az oktatási munkában, és én nem azt tartom, elvtársak, a marxizmus-leninizmus elvei összekapcsolásának a szakmai kérdésekkel, hogy a tankönyvekben ki vannak idézve, és össze vannak hozva a marxizmus-leninizmus kérdései magával a szakmával. Ez nem jó, ilyen be-, illetve összeollózása magának az egész dolognak. Szerintem, elvtársak, az oktatási munkának és a tankönyvírásnak az a fő kérdése, hogy az ember a szakmájának, ami a kezében van, vagy kifejt, azt szerintem fejtse ki a marxizmus-leninizmus szellemében, anélkül, hogy én nem tudom hány idézetet hozna az ő igaza állítására. Élhetek én itt példával. Az ember tanulja, vagy tanítja Darwint, az egész szerves élet fejlődését, hogyha adok én a hallgatóknak egy ilyen gondolatrendszert Darwinról is, korábban pedig talán a franciákról, aztán későbben pedig a Micsurinról, én tőlem kap egy gondolatrendszert, de abból nem lát kiutat, [sic!] Én azt mondom, hogy nemcsak a természet, a szerves élet fejlődött,... (érthetetlen). A másik, elvtársak, én azt látom, hogy a szak- és az általános gimnáziumoknál, amennyiben a tanrendben bármelyik formában csak az lesz, hogy egy órai, és egy 596