A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

legyen tartva. Ma a szakszervezetek nem úgy szervezik a szocialista munkaversenyt, hogy kimegyünk az üzembe, és az a lényeg, hogy verseny legyen, ma úgy szervezzük, hogy a minisztériummal közösen olyan célokra szervezzük a versenyt, amelyek az általános célkitűzést elősegítik. És ma nem tűrünk meg olyan állapotot, mint ami volt azelőtt, hogy a dolgozók 95%-a a vállalatnál szocialista munkaverseny volt [sic!], hogy millió és millió forintokba [sic!] került a vállalatnak a verseny nyilvánossága, a festmények, meg a nagy dekoráció, és az üzem nem teljesítette a tervét. Hát ilyen szocialista verseny volt nálunk. Ma ilyen jelenség nem fordulhat elő azért, mert ma nem a mennyiség a cél. Ma, amikor egy üzem vállalást tesz, a vállalása jóvá lesz hagyva, és elsősorban az igazgató felelős azért, hogy a minisztérium, amely anyagkeretet, egyebet kézbefog, meghatározza azt, hogy ezt lehet csinálni, ezt meg nem lehet csinálni. Nyilván [való], hogy bármilyen nagy is a lelkesedés, de káros dolog lenne, ha mi a tömegek uszályába kerülve pl. olyan gyártmányoknál engednénk, hogy a szocialista verseny célkitűzése a menynyiség legyen, aminek a dollárkihozatala nem jó a népgazdaság számára. Ilyen termékeknél nyilván hogy nem ez lesz a célunk. A másik dolog, amire fel kell hívni a figyelmet, az, hogy a nyereség-részesedés rendszere alapvetően befolyásolja a szocialista munkaversenyt. Elsősorban azért, mert most már nem lehet a versenyben a raktárakat megtölteni és olyan termékeket gyártani, amiket nem lehet realizálni, mert ez elviszi a munkások nyereség-részesedését. Tehát a verseny összefoglalva: elő van készítve, kézben van tartva, és most ténylegesen az szükséges hozzá, hogy ezt a március havi termelési értekezleteken a dolgozók tárgyalják meg, hagyják jóvá, szóljanak hozzá, szavazzák meg, hogy most már ténylegesen ez a verseny el is induljon. A Vasas Szakszervezet központi vezetőségi ülésén, ahol 65 üzemből vannak ott fizikai dolgozók, felszólaltak vagy húszan, és azt mondták, hogy lesz verseny, elő van készítve minden, hát mondjanak már valamit! Azért írtunk át a pártba, hogy az elvtársakat figyelmeztessük arra, hogy az üzemekben, úgy, ahogy itt előttem Kiss elvtárs, vagy melyik elvtárs mondta, most már egészségtelen helyzetet teremt az, hogy be lett víve a munkások köztudatába, hogy a szocialista munkaversenyt újra indítjuk, és az újraindítás késik. Nem tudom, nem volna-e helyes, ha ez a dokumentumban benne lenne, hogy a párt Központi Bizottsága helyesli, hogy a kongresszus tiszteletére munkaverseny indul, hogy nekünk elégséges-e az, hogy a Budapesti Pártbizottság ülése hozza ezt a döntést? Lehet, hogy elég lesz, véleményem szerint talán helyesebb lenne, ha a dokumentumban ez benne volna. Egyébként a dokumentummal és Kádár elvtárs felszólalásával a magam részéről egyetértek. PRANTNER JÓZSEF

78 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Megyénk dolgozói is nagy lelkesedéssel fogadták a XXI. kongresszus határozatait, és különösképpen megragadta a figyelmüket az a kitétel, ami szerint az összes szocialista országok egy időben érnek el a kommunizmus küszöbére. Ez igen nagy öröm a számunkra, de ezzel egyidejűleg két ellentétes vélemény is van. Az egyik az, amely negatív, ami lényegében abban csúcsosodik ki, hogy bizonyos önelégültséget vált ki, hogy végeredményben nem is fontos nekünk erőfeszítéseket tennünk, mert hisz úgyis segítenek bennünket a barátaink. A másik, amit úgy értékelhetnénk, hogy pozitív, bizonyos ilyen nemzeti önérzet-féle felbuzdulás van olyanformán, hogy egy kicsit szégyelljük az elmaradást, és meg szeretnénk gyorsítani a szocializmus építését minden szakaszon, hogy ne kelljen a mi barátainknak miránk várni, 58