A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

helymunkát, és aztán valami vizsga után elnyerné a technikusi címet, és akkor előállna az az egészséges helyzet, ami itt egyébként már régebben is volt. Azt mindenki tudja, hogy szakmunkás az egy — világos osztálykategória szakonként —, technikus az kettő, mérnök három. Úgyhogy itt a három lépcső van. Az alapfokú az a szakmunkás, a középfokú a technikus és a felsőfokú a mérnök. Ez ipari vonalon kifejezve, de persze ugyanez elképzelhető a mezőgazdaságban is, vagy akármelyik más szakmában. Én ezeket csak azért vetem fel, mert az az érzésem, hogy nem gondoltuk egészen végig, milyen irányban tapogatódzunk itt mi, ez helyes, de nincs a konzekvencia végigvíve, az elemzés sem, és az, hogy mit akarunk. Most még egypár szót erről a bizonyos valamiről, amit mi technikumi főiskolának nevezünk. A nevet jól megválasztani, hogy ne legyen félreérthető, mert ha Révész elvtárs félreérti, akkor az újságolvasók között igen sokan félre fogják érteni. Itt ne legyen félreértés. Mi azt szeretnénk, hogy a régi értelemben a köztudatban már meggyökerezett technikumok legyenek. Elvtársak, ha ennek az a neve, hogy szakközépiskola, és van egy másik, aminek az a neve, hogy felső ipari iskola, vagy felső mezőgazdasági iskola, vagy felső kereskedelmi iskola, hát én nem hiszem, hogy bárki is összetévessze ezt akár a középiskolával, akár az egyetemmel. Azt, hogy mit akarunk a technikumnál, ezt kategorikusabban kell belevenni, mert ebben az előterjesztésben csak egy valami van benne, ami énszerintem nem is döntő. Mindjárt rá is térek arra, hogy középiskolai érettségihez legyen kötve. Itt ebben van a hangsúly. Holott nem ezt követeljük mi most már hosszú ideje, hanem legyen felső ipari, felső mezőgazdasági, felső kereskedelmi stb. iskola, amiről mindenki tudja, hogy ez egy középiskola, ez egy felső, és azután van még egy felsőbb, ez az egyetem. És ezen legyen a hangsúly és ne azon, hogy középiskolai érettségihez van kötve. És itt mindjárt erről is szeretnék egy kicsit vitatkozni. Ez a következő: van egy ilyen rendszer, hagyomány, fogalom stb., valamilyen rendje a dolgoknak, ahhoz, hogy valaki valamilyen iskolára juthasson, megkövetelnek ilyen előzetes iskolai végzettséget. Ez helyes, ez az oktatásnak egy alapja. Ha valaki középiskolába akar menni, akkor követelmény, hogy elvégezze az elemi iskolát. És aki főiskolára vagy egyetemre akar menni, az végezze el a középiskolát. Ez egy ilyen elemi követelmény De a mi jelenlegi helyzetünkben és nyugodtan javasolnám jelenleg — de lehetséges, hogy nagyon hosszú időre, talán tartósan is helyes —, hogy lehetőséget kell adni olyan embernek is valamely közép- vagy felső iskolai beiratkozásra, aki ezt a bizonyos iskolát nem végezte el. Ennek kategorikusan benne kell lenni ebben a javaslatunkban. Miért? Nem kell ezt magyarázni. Vannak jó eszű középkorú emberek és néha idősebb emberek is, olyan emberek tanulnak, hogy az ember csak csodálkozik, ötven valahány éves, néha már a hatvanadik évét meghaladja. A Népfront kongresszuson felszólalt egy ember, elismert tekintéllyel rendelkező társadalmi vezető, tsz-elnök, népfront vezető, és lényegében most végezte el az elemi iskolának a felső két osztályát. 62 éves. A mi társadalmunk ilyen. Aztán a fiatalok, úgy értem, hogy a fiatalabbak - azért van itt éppen elég húsz-valahány éves, aki talán még be sem fejezte a nyolc általánost. Az a tizenöt év nem volt mindenkinél olyan sima, és még sok olyan van, aki semmiféle középiskolát nem végzett. Én ezeket nem ütném el az előrehaladás lehetőségétől, és bevezetném azt az elvet a gyakorlatban, ami szerintem még legalább tíz esztendeig használható, de lehet, hogy állandó gyakorlatnak is jó. Hogy beléphet valamilyen felső iskolára abban az 584