A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Központi Bizottságnak kézbevenni, komoly határozatokat hozni, hogy e téren ezt gyorsan megszüntessük, azt a részét, ami tényleg túlterhelést jelent. Végeredményben 13-14-15 éves korban nem akarunk képzett marxista filozófusokat nevelni, én legalábbis úgy képzelem el, hogy akkor még mindig gyerekeknek kell lenni és nem egy komoly megállapodott valakinek. Ennek előrebocsájtásával mindenekelőtt ismétlem, hogy én az előterjesztést jónak tartom, elfogadom, de ezekkel az aggodalmakkal, melyeket itt elmondottam, kérem a Központi Bizottságot, hogy foglalkozzon. FEHÉR LAJOS elvtárs: Kádár elvtársé a szó, utána Horváth elvtárs következik. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Kedves elvtársak! Az előterjesztett javaslat és a Kállai elvtárs előadói beszédének minden lényeges pontjával egyetértek. Véleményem szerint ez a javaslat, abban az állapotban, amelyben van, minden további nélkül nyilvánosságra bocsájtható. Azt sem tartom rossznak, sőt bizonyos tekintetben jónak, hogy ez csak jövőre van tervezve.

22 Lehet, hogy a követelményeket illetően egy kicsit késésben vagyunk, de a helyzetünket és a lehetőségeinket illetően semmiképpen nem vagyunk késésben. Mert azért az utolsó három év minden egyéb nehézségei visszahatottak a közoktatás kérdésére is. Azokat az előnyöket, amik adódnak abból, hogy ez csak jövőre lesz törvény, ki kellene jól használni. Ki kellene jól használnunk részben a nemzetközi tapasztalatokat, de még inkább a saját ipari tapasztalatainkat a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk. Néhány kérdést szeretnék mégis felvetni. Eldöntendő, hogy ebben a javaslatban már most vegyük figyelembe, amit tudunk, vagy a későbbiekben kiegyenesítsük. Nem szentírás, hogy most két-három héten belül mindent a végső elrendezés állapotába hozzunk, mert ha még egynéhányezer ember ezt megvitathatná, valószínűleg az is adna hozzá valamit. Van itt egynéhány kérdés, amire érvényes az, ami a továbbfejlődésünk minden lényeges kérdésére mondható, hogy helyes irányban keressük a megoldást. De némelyiknél még nem gondoltuk végig, és nem vittük végig azt, amit itt elemezni kell. Most rátérek egy-két konkrét kérdésre. Rendkívül lényeges része a reformnak vagy fejlesztésnek a tanköteles kornak 14 évről 16 évre való felemelése. Ez egy nagyon lényeges dolog. Az egész lakosságot érintő kérdés. Ami itt írva van, az helyes is ezzel kapcsolatban. Én azonban a hangsúlyt áthelyezném. Ugyanazzal a szöveggel, de más hangsúllyal dolgoznék. Tudniillik a tapasztalat szerint jelenleg olyan helyzet van nálunk, hogy az általános iskolát végzett gyerekek óriási nagy többsége valami úton-módon továbbtanul. Részben középiskolában, részben leszerződik különböző ipari tanulónak és így tovább; és az a bizonyos fennmaradó rész, amivel legtöbb gondja van a társadalomnak és a szülőknek is, akik 2-3 évvel ezelőtt, talán még most is az utcán csavarognak, ezek a 14-16 év közötti gyerekek, ezek éppen azok közül kerülnek [ki], akik vagy nem végezték el a nyolc általánost, vagy ha el is végezték, nagyon rossz eredménnyel, nagyon gyenge eredménnyel. Úgyhogy én ezt a kétéves tanfolyamot talán úgy tenném fel: mire kell ez a további kétéves tankötelezettség? Először arra, hogy aki nem végezte el a nyolc osztályt, az végezze el, és amelyik elvégezte, az járjon ismétlő iskolába. Itt ez a név van adva, hogy továbbképző iskola. De tekintettel a gyerekeknek arra a részére, amelyikről szó van, sokkal célszerűbb, hogyha ez az iskola ismétlő jelleggel bír Én az elnevezéshez nem nagyon ragaszkodnék, de 581