A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

attól sem félnék, legalábbis kívánatos, hogy a közoktatást irányítók így fogják fel. Tudniillik a kísérleti tanfolyamokat, amelyek már vannak, olyan eredménnyel végezték, hogy a Művelődésügyi Minisztérium vezetői, maga Benke elvtársnő,

23 megállapították, hogy a követelmény magas. Sokkal célszerűbb, vagy végezze el, ha még nem végezte el, vagy ha elvégezte, ismételje meg a lényegét annak, amit tanult. Ez azért is volna fontos, mert már egy kicsit kisebb lehetne a követelmény abban a bizonyos VII. és VIII. osztályban, ha mi magunk tudjuk azt, hogy azt még két éven át nyomják a gyerek fejébe. Ezt csak én így felvetem. Én a hangsúlyt nem a továbbképzésre helyezném, hanem arra a feladatra, ami a valóságban úgyis adva van. Itt az egyik legbonyolultabb kérdés ez az úgynevezett gimnázium és szakgimnázium, amelyeket én azok közé sorolnék, amelyet még mindig nem gondoltunk teljesen végig. Amivel még a továbbiakban kell foglalkoznunk, hogy jó megoldást találjunk. Például az előzetes politikai bizottsági vitában és a bizottsági vitában többször elmondták a javaslat készítői, hogy nem szándékoznak a szakmunkásképzést megváltoztatni most a legközelebbi időszakban. De miközben ezt mondjuk, a reform ténylegesen megváltoztatja. Miért? Azt mondjuk, hogy szakgimnázium és szakvizsgát tesz, akkor valójában kétféleképpen fogjuk képezni a szakmunkásokat, az egyiket az iskolában vizsgáztatják, kap egy segédlevelet — nem tudom így hívják-e még —, a másik pedig a műhelyben él, tanul, dolgozik és végül vizsgáztatják. Kétféle szakmunkás lesz. Ha most összehasonlítjuk a különbséget e kettő között, akkor valószínű az a helyzet, hogy az iskolában végzett általános műveltségben magasabb fokon áll, a termelést illetőleg az elméleti ismeretei magasabb, mint a gyárban tanuló gyereké, de tényleges effektív termelőmunka tekintetében kevésbé képzett, mint a gyárban végzettek. Ezzel nekünk még egy kicsit foglalkozni kell, helyes vagy nem helyes? Például az ember felteszi a kérdést magának, hogy ebben a szakgimnáziumban hogy vizsgázik? Kik készítik elő? Milyen vizsgát tesz? Én arra gondolok, hogy ez nem lesz egyenértékű a gyárban tanuló ipari tanulók szaktudásával, a termelőmunka szempontjából. Azért mégis ezeknek a tanároknak sem az a szakmájuk, mint a gyárban a tanulókat tanító mestereknek, vagy nem tudom, hogy hívják, instruktoroknak, vagy kiváló szakmunkásoknak. Nincs egyenlő tudás a két oldalon, a görög klasszikust emez jobban tudja idézni ott a középiskolában, de azért a különböző ismereteket, az esztergályos csínját-bínját nem ő tudja jobban, hanem azt a gyári oktató. Úgyhogy ezzel még foglalkozni kell. Mi vitatkoztunk, persze helyes irányba megyünk, de még nincs ez teljesen tisztázva. Például az ember hogy képzelné el ugyanakkor egyszerűbben, mert valami olyan reformmal kellene előállnunk, amit az egyszerű szülő is megért, hogy mi az ördögöt is akarunk mi itt most ezek után. És valahogy úgy lehetne elképzelni, hogy volna gimnázium, ami nagyon jó, mint kifejezés, meg is maradhatna, ha amellett volna egy másik fajta középiskola - talán a legjobb kifejezés a szakközépiskola. Nem is nevezném gimnáziumnak, azzal csak komplikáljuk, ha azt mondjuk, hogy gimnázium. Véleményem szerint ez a klasszikus ismeretekkel van összenőve. Ki ez a két típus? Én azt hiszem, hogy a gimnáziumba járnának azok a gyerekek, és odaíratnák azok a szülők, akik a gyerekükből tanárt, tanítómestert, tanárembert, köztisztviselőt — az is egy élethivatás — akarnak nevelni, orvost, újságírót, nem tudom én bizonyos fajta foglalkozási csoport feltétlenül idetartozik, amelyik igenis feltételezi, hogy valamit még az Iliászból

24 is ismerjen, mert azt, mint lapot csak úgy kihajítani a hivatások egész nagy csoportja számára, bűn és kár volna. Hát ezt nem lehet! Ide 582