A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

rülnek a hároméves technikai főiskolára, akkor nyolc, illetve kilenc évre emelkedik. A harmadik aggodalom — és ennek is élesen kifejezést adtak, Csergő elvtárs is utalt erre —, hogy a középfokú műszaki szakoktatás irányítása, ha elkerül az ipari tárcák kezéből, nincs megfelelően biztosítva, és itt utalnak múltbeli tapasztalatokra. Elvtársak! A művelődésügyi emberek, szerintem, ahogy én ismerem, az ellenvélemények okának elsősorban azt vélik, hogy a tárcák védik a hatáskörüket. Azt hiszem, hogy lehet ilyen is, elvtársak. De azt hiszem, az a véleményem, hogy ennek oka inkább néhány fogalom tisztázatlansága és egy-két részletet illetően valóban téves célkitűzése, felfogása az előterjesztésnek. Szeretném a véleményemet elmondani mindhárom kérdésben. De előzően, azt hiszem, hogy világosan tisztázni kellene azt és nem ártana, ha a nyilvánosságra, a vitára bocsájtott anyagban is erre valamilyen formában utalás lenne, hogy tulajdonképpen mit értünk most, idézőjelbe téve a „technikusképzés"en, a „technikusi" munkakörön. Előrebocsájtom azt, elvtársak, hogy ilyen beosztás tulajdonképpen az üzemben nem létezik, ez nem jelent egy bérkategóriát sem, és nem is vesznek fel az üzembe valakit, mondjuk, mint technikust. Hanem arról van szó, hogy van az üzemekben, a termelőüzemekben bizonyos műszaki munkakör, amelynek betöltésére középfokú műszaki képzettségi ismeretek szükségesek, illetve elegendők. Ilyen munkakörök adódnak nagy csoportokban a technikával kapcsolatban, a technológiával kapcsolatban és az adminisztrációval kapcsolatban. Nagyon röviden egy példát: a szerkesztésben kell, hogy dolgozzanak és dolgoznak is magas műszaki képzettségű mérnökök. De a szerkesztési munka jelentős részét elvégezhetik középfokú műszaki képzettséggel rendelkező dolgozók is. Vagy a gyártás előkészítésében. Feltétlen szükséges a folyamat felbontásához, a technológiai folyamat szakaszos felosztásához, hogy néhány ember magasabb fokú műszaki képzettséggel rendelkezzék, és tapasztalattal. De ugyanakkor ennek a munkának számos fázisát kisebb műszaki képzettséggel kell ellátni. Vagy a műszaki adminisztrációt illetően: az elő- és utókalkulációban feltétlenül szükséges bizonyos műszaki ismerettel rendelkezni a műszaki tisztviselőnek, hiszen rajzokról végzik az előkalkulációt, végzik el az utókalkulációt, és bizonyos technológiai anyagismeretekre is szükség van. Az ilyen munkakörök betöltésére képeznek most ki megfelelő szakembereket a technikumokban. Köznyelven szólva, technikusokat. És meg kell mondani, elvtársak, hogy itt, ezeknek a munkaköröknek a betöltéséhez szükséges technikai, technológiai egyéb ismereteket a fiatalok elsajátíthatják, sőt továbbmegyek, a képzés folyamán a munkának bizonyos mértékű manuális elvégzését is, mert jelenleg az a helyzet, hogy a technikumok rendelkeznek viszonylagosan a legjobb felszereléssel — a viszonylagos szót használtam — és rendelkeznek megfelelő oktatói karral, művezetőkkel, szakemberekkel, akik a fiatalokat tanítják. Ugyanakkor, elvtársak, mit mutat az élet a technikumok elvégzése után, ha nézzük a fiatalok elhelyezkedését a termelésben? Nagyon vegyes képet és ágazatonként is differenciált képet. Vannak olyanok, akik elvégezték ezt a technikumot, és egy-két év gyakorlat után az előbb említett műszaki munkaterületek valamelyikére helyezkednek el, és lesz belőle szerkesztő, technológus, műszaki tisztviselő és így tovább. Egy részük, elvtársak, ma is szakmunkássá válik, és az ágazatok egész sorában a technikumokból kikerülő fiatalok nagy része szakmunkási munkakörbe kerül, nem válik még a technikum elvégzése után szakmunkássá. Erre ösztönzi őket, Apró elvtárs mutatja, az a bérdifferencia is, amit lényegében, mint szakmunkás gyorsabban megkaphat, mint kis gyakorlattal rendelkező — mint ahogy mon577