A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

dani szokták — műszaki középkáder. Mindazokból, amit itt az előterjesztés tartalmaz és amit Kállai elvtárs is megjegyzésként elmondott, úgy értem, hogy ebben a szakgimnáziumokban [sic!], még a technikumoknál is magasabb szintű szakmai, műszaki jellegű képzésben akarják a fiatalokat részesíteni. Kérdezem, hogy miért kell nekünk most feltétlen azt a célt kitűzni, azt a jelleget adni ennek a középfokú műszaki képzésnek, amit itt szakgimnáziumoknak neveznek, miért kell leszűkíteni ezt a célt, hogy itt szakmunkásokat képezzünk csak, holott nyilvánvaló, hogy ezeknek a középfokú szakgimnáziumoknak az elvégzése után valamennyi olyan munkakör betöltésére lesznek alkalmasak ezek a fiatalok, sőt remélhetőleg egy magasabb fokú műszaki szinten, mint most jelenleg a technikumban kiképzett ún. technikusok. Azt hiszem, elvtársak, nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy a szakgimnáziumokból csak szakmunkások kerülhetnek ki, hanem olyan műszaki ismereteket és szakmai gyakorlatot kell biztosítani a fiataloknak, amely lehetővé teszi számukra ezeknek a munkaköröknek a betöltését és lehetővé teszi szakmunka elvégzését is, szakmunkásként dolgozzanak bizonyos üzemi gyakorlat után. Nekem, elvtársak, az a véleményem, hogy ugyanakkor egyáltalán nem teszi feleslegessé ezeket a technikai főiskolákat. A műszaki munka az üzemekben — az elvtársak felé semmi újat nem mondok — nagyon differenciált képesítést és képességeket kíván meg. Ugyanis jelentős számban vannak munkakörök, műszaki munkakörök, amelyeket most a technikumi képzés után az ún. technikusok nem képesek ellátni. Csergő elvtárs hozzászólásában utalt is erre, és mérnökökkel vagyunk kénytelenek betölteni, ellátni ezeket a feladatokat. Olyan irányú szükséglet, hogy legyen szakemberképzés, ami többet ad, mint egy technikus ma tud, feltétlenül szükséges, helyes, és számos baráti országban, Csehszlovákiában, de a kapitalista államok egész sorában is — az élet szükséglete által diktáltan — van. A következő kérdés, elvtársak, az, hogy lehet-e a kettőt együtt elvégezni, tehát hogy ilyen műszaki képzést is adjunk ilyen szinten, mint ahogy arról az előbbiekben volt szó, és általános kultúrát. Azt hiszem, igen, ha az ismereti anyagok oktatását felülvizsgálják, mint ahogy erre Kállai elvtárs utalt. De azt hiszem, úgy gondolom, hogy akár ebben az anyagban is, hogy mit lehet itt csinálni, és mit akarunk itt csinálni, feltétlen meg kellene mondani. A nyilvánosságra kerülő anyagban ennek helyt kellene adni, hogy ez ilyen értelemben is vitára alkalmas legyen, megvitatható legyen és világosan lássák, hogy ez a kettős célkitűzés nem egy elérhetetlen irreális célkitűzés, hanem bizonyos meggondolások, intézkedések alapján ez így megoldható. Még egy-két kisebb részletre vonatkozó megjegyzést szíveskedjenek megengedni, hogy megtehessek. Azt hiszem, hogy az anyagban a 4. oldalon van arról szó, hogy ezeket a középfokú oktatási intézményeket, iskolákat üzemekhez fogjuk kapcsolni a jövőben, amely üzemek biztosítják — és itt a fogalmazás ellen van némi kifogásom — a tanulók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának személyi és tárgyi feltételét, továbbá a nyári szakmai gyakorlatokat. Azt hiszem, ezt némileg meg kellene magyarázni. Meg kellene mondani, hogy ez perspektivikus elképzelés. Meg kellene mondani azt, hogy intézkedéseket fogunk és kell is tenni, hogy az üzemek ehhez megfelelő személyekkel és anyagi feltételekkel rendelkezzenek. Különben, elvtársak, zavar lesz, ijedelem lesz, és az üzemekben ellenállás lesz ebben a kérdésben. Elvtársak, azért itt nem kis dolgokról van szó. A statisztikai számok azt mutatják, hogy nagyjában 250 gimnázium és 160 technikumunk van. A gimnáziumokban és 578