A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

helyesnek tartjuk, és nagyon bevált nálunk általában a körzetesítés. A tervezetbe való részletesebb bevonás jelentőséget ad, és talán a vitákban a körzeti rendszer megértéséhez is jobban hozzájárul. A felsőoktatással kapcsolatosan fel szeretném vetni: a 6. oldal legutolsó bekezdésénél, az egyetemi felvételeknél elvként kellene kimondani — részben ez ki van mondva, lehetőleg megjegyzéssel — az érettségi után egy évi munkaidő kötelezőségét. Annak helyes irányítása és hasznosságának növelése érdekében közvetlenül az egyetem irányítaná. Azt javasolnánk, hogy valamely, az egyetem munkájával összefüggő üzemnél vagy intézménynél. A bevezetőben, mivel az iskolareform az egész társadalom ügye, a pártszervezetek, tanácsok, a pedagógusok és tömegszervezetek előtt külön kiemelve javasolnám megemlíteni [sic!], azért, mert az anyag bizonyos agitációs célokat is szolgál. A 2. oldal 2/a pontját olvasva, javasolnánk, hogy a túlterhelés megszüntetésével nyert időt és energiát az általános iskolákban mindenekelőtt a gyakorlás, készségfejlesztés szolgálatába kellene állítani - helyesírás, számolás, topográfia kifejezés, képolvasás. Ennek rögzítése esetleg helyes lenne, ha ennyire részletekbe lehetne olvasni, [sic!] Felvetődik még egy kérdés, ez nem tudom, mennyire megoldható, de pedagógusaink véleménye általában az, hogy a két óra politechnikai oktatást kevésnek tartják az általános iskolákban. Ezek lennének a részletkérdések, mi egyébként teljes mértékben egyetértünk a javaslattal. FEHÉR elvtárs: Következik Szurdi István elvtárs, utána Veres József elvtárs. SZURDI ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére beterjesztett javaslatot időszerűnek vélem és fő elveivel, legfontosabb célkitűzéseivel általában egyetértek. Az előterjesztésnek egyetlen területéhez kívánok hozzászólni — az előttem szólók érintették ezt a kérdést —, nevezetesen a középfokon dolgozó műszaki szakemberek képzésének kérdéséhez. Meg kell mondani, elvtársak, bár ezt Csergő elvtárs kifejtette, általában az iparirányító szervekben azok részéről, akik a szakmai oktatás irányításával, szervezésével foglalkoznak, még élesebben, mint ahogy Csergő elvtárs kifejezte, ellenvélemény van ennek az oktatási formának helyességét, realitását, célszerűségét illetően, és ennek — bár erre Kállai elvtárs is utalt — már az előtárgyalások során is kifejezést adtak. Mit kifogásolnak elsősorban erről a területről? Három dolgot: az egyik az, hogy a szakgimnáziumokban nem képesek arra, nem reális az a célkitűzés, hogy szakmunkásokat képezzenek ki, illetve, hogy négy év alatt komoly értelemben vett érettségit legyen képes letenni a tanuló, és ugyanakkor szakmunkás vizsgát is. Veszélyesnek látják, hogy az fog bekövetkezni: sem szakmailag nem képezik ki a fiatalt megfelelően, azaz a szakmai ismereteket nem sajátítja el, és az általános műveltség elemi alapjait sem kapja meg. Ez az egyik súlyos aggodalom. A másik— a jelenlegi helyzetünkből származó aggodalom — az, hogy a középfokon dolgozó műszaki szakember-ellátottságunkban elakadás következik be a képzési idő elhúzódása folyamán. A gyakorlatban most az a helyzet, hogy négyéves technikumi tanulmányok után, egy-két éves üzemi gyakorlat után erre a középfokú műszaki munkakör ellátására a technikumok megfelelő mértékben, ha nem is a kívánalmaknak megfelelően, adnak szakembereket az ipar számára. Ez a kiképzési idő most négy plusz egy vagy két év gyakorlat, tehát öt vagy hat év helyett, ha figyelembe vesszük, hogy a szakgimnáziumot végzett tanulók ugyancsak egy vagy két év gyakorlatot folytatnak az üzemben, és utána beke576