A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

2000 technikusunk, aztán most már van kb. 30 000 mérnökünk, de 44 000 technikusunk. Ez annak idején nagyon úgy lett kikiáltva, hogy ez a világnak a közepe, holott nem a technikusi képzettség az, amelyikre nekünk elsősorban szükségünk van, ezt csak átmeneti állapotnak lehet tekinteni ahhoz, hogy nagyon komoly, magas műveltségű kulturált embereket képezzünk ki. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a már meglévőt, a már megalapozottat nehogy felrúgjuk, minthogy van ilyen törekvés, van ilyen lebecsülés, és itt volt már erről szó, de arra is, hogy nehogy a meglévőt túlértékeljük, és azt hisszük, hogy nekünk milyen csodálatosan jól megy minden, és milyen jó szakembereink vannak. Van az iparitanulóknak egy kiállítása a Váci utcában. Gyönyörű szép a kiállítás, ott hallottam egy ilyen megjegyzést, hogy „na ugye, a mi gyerekeink mennyivel jobban tudnak, mint azelőtt." Es ez nem biztos, hogy így van, elvtársak, mert a helyzet az, ami ott ki van állítva, az egy kétéves, ötéves segédek színvonalán történő dolog, előfordulhat, hogy harmadéves tanulók tudnak ilyet készíteni, de azért a mi ipari tanulóinkra nem az a jellemző, hogy ilyen munkákat tudnak általánosságban elvégezni, de azért ilyen képből nyugodtan le lehet ilyen következtetést vonni, hogy íme ez a világnak a teteje. Azt gondolom, ezek a helytelen nézetek, vagy helytelen gyakorlatok állandóan fognak jelentkezni a munka végrehajtása során. Ez természetes. De időben kell fellépni, hogy nehogy valami komolyabb károkat okozzunk ezzel. Van még egy-két ilyen aggályom. Én nem vagyok szakember ebben a kérdésben, inkább amit hall az ember jobbról-balról, de mindig visszatérő dolog, ha szakemberekkel találkozunk. Ez a tanulóknak a túlterhelése. Jelenleg is fennáll, jelenleg is küzdünk ellene, de eredményesen előrehaladni nem tudtunk. A jövőben még bevezetjük a gyakorlati oktatást. Nem tudom, igaz-e az a kimutatás, találkoztam egy kimutatással, hogy az általános iskolások 50%-a kicsit magas vérnyomásban szenved, aminek az oka — orvosi megállapítás szerint — idegfeszültség. Ez nem kontrollált dolog, így vagyok tájékozódva; volt egy ilyen vizsgálat. Ha figyelembe vesszük, hogy a jövőben a gyakorlati oktatás mellett még tovább nő a fiatalok társadalmi aktivitása is, mert erre számítunk, és a KISZ is megpróbál mindent ennek az irányában, akkor ez elég veszélyes dolog. Van önképzőkör, nyelvtanulás, sportkör stb., és ezen valahogy úgy lehetne változtatni, hogy a Központi Bizottság hívja fel nyomatékosan az adott szakterületen dolgozó elvtársak figyelmét, hogy ilyen iskolai rendeket, meg tanrendeket, meg könyveket ne adhassanak úgy ki, amíg nincs arra garancia, hogy tényleg csökkenés ne következzen be. Itt van ez a mostam anyag, ez is enged ilyen kibúvót. Igaza van a Csergő elvtársnak is az aggályával, hogy itt valami még nem egészen tiszta, és nekem is van ilyen problémám. Kimondja ez az anyag, valahol a 4. oldal elején, hogy a gimnáziumok általános középfokú műveltséget kell, hogy biztosítsanak. Ez az egyik. De ugyanez érvényes arra is, amelyik szakgimnázium lesz, ahol szakmát fognak adni. Jó, én értem, hogy pontosan ki van centizve, hogy mennyi a gyakorlati, mennyi az elméleti óra, de aztán az életben mikorra ebből kikerekedik valami, akkor mindig csak a túlterhelés jön ki. Azt hiszem, ez ellen nagyon határozottan fel kell lépni, s amit Kállai elvtárs mond, hogy a tananyagból a sok limlomot — úgy értem, ami nem okvetlen szükséges ahhoz, hogy megtanulja — azt bátrabban el kell hagyni. De itt azért a szemléletet is meg kell változtatni, mert a pedagógusok már hosszú időszak óta szívták ezt magukba, s nagyon nehéz ettől megválni és 573