A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A mi javaslatunk az, hogy a mai technikumoknak az oktatási reformját úgy kell elvégezni, hogy nehogy ez a műszaki tantárgyak rovására menjen, mert műszaki tantárgyakból most mintegy 4000 órát tanítanak négy évfolyam alatt. Megnéztük azt is, hogy ezekben a szakgimnáziumokban műszaki tantárgyból mennyit lehetne tanítani. Úgy néz ki, hogy 600-1000 óra között volna. (Fock elvtárs közbeszólása: Ebből szakmunkás nem lesz!) Igen, abból nehezen lesz szakmunkás, és ismételten az a véleményünk, hogy ezt az oktatási formát, ami a szakgimnáziumokat illeti, még egyszer felül kellene vizsgálni. Szeretnék a technikumok történelmével is röviden foglalkozni. 1947-49-ben műszaki középiskolák voltak, 1950-ben át lettek szervezve ipari gimnáziumokká, 1951-ben a Szovjetunió tapasztalatai alapján — amelyet én magam is tanulmányoztam — annak megfelelően alakítottuk ki a mai technikumok formáit. Ha van is hiányosság, akkor úgy gondolom, nem az a járható út, hogy ami megvan, azt próbáljuk annyira átszervezni, amely átszervezés nem támasztja alá az ipar operatív napi igényeit, ami a szakemberképzést illeti. A technikának a rohamos fejlődése évről évre változó és újabb követelményeket állít elénk, amelynek az oktatási reformban, illetve a tantervek összeállításában is érvényesülnie kell. Tehát nekünk az a véleményünk összefoglalva, hogy a szakgimnáziumok létesítését még egyszer alaposan meg kell vizsgálni, mert attól tartunk az eddigi gyakorlatot figyelembe véve, hogy négy év alatt érettségizett szakma, legalábbis a gépipar területén nem biztosítható. A másik probléma, amihez hozzá szeretnék szólni, a következő. Helyes az a javaslat, hogy mi a technikusi szintet magasabb követelményeknek megfelelő tanrenddel állítsuk össze, és ennek az útja nemcsak az, hogyha valaki elvégzi a bizonyos szakmát, megtanulja a szakmát, vagy elvégzi a szakgimnáziumot, és csak utána kerülhet ezekre a technikai főiskolákra, hanem az útja és a járható útja az, hogyha a technikumokból kerülnek ezekre a szakmai, technikai főiskolákra. Az egyetemi oktatással kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy ismerve az ötéves terv számait, mintegy 3000 mérnök képzését várjuk öt esztendő alatt. Tudjuk, hogy ebből a 3000 mérnökből a gépipar és a kohászat bizonyára még 40%-ot sem kap. Éppen ezért szükséges, hogy azt a folyamatot, amit megindítottunk, hogy bizonyos szakokra a technikum elvégzése után külön tanfolyamokat létesítsünk, ezzel is tudjuk a nagy mérnökhiányt enyhíteni. Azt is meg kell mondjam, ha nekünk volnának olyan szintű technikusaink, akiket lehetne foglalkoztatni olyan munkakörökben, amelyhez nem feltétlenül szükséges a műszaki egyetem diplomája, akkor úgy néznénk ki, hogy a mostani mérnökhelyeket — ahol most tíz mérnök dolgozik — oda legalább hét technikust tudnánk beállítani, és a hét mérnököt át tudnánk vinni olyan konstrukciós technológiai és szervezési feladatokra, ahol feltétlenül szükséges a műszaki egyetemnek a diplomája. Befejezésül — természetesen, amennyiben a Központi Bizottság amellett foglal állást, hogy ezeket a szakgimnázmmokat létre kell hozni — feltétlenül javasolnám, hogy megfelelő kísérlet után egypár szakgimnáziumot kellene létesíteni, és a tapasztalatok után kellene ezeknek a technikumoknak az átszervezésében, újabb szakgimnáziumok létesítésében továbbmenni. KISS DEZSŐ elvtárs: Elvtársak! Egyetértek az előterjesztéssel mind tartalmában, mind pedig módszerében. Tartalmában azért, mert — ahogy Kállai elvtárs mondta — ez a kérdés megérett társadalmi szükségesség, mert Magyarországon 571