A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

meg kell állapítani, hogy 5%-kal több ipari terméket állítottunk elő 1959. januárban, mint 1958. januárban. De ha egy kicsit továbbvisszük és mélyítjük ezt az elemzést, és az 1959-es januári eredményeket az 1958. január havi átlaghoz hasonlítjuk, akkor kiderül, hogy 5%-kal kevesebb terméket állítottunk elő, és az is tény, hogy a január havi termelést kb. 16 ezerrel több alkalmazottal és munkással értük el, mint amennyit az 1958-as év havi átlagában az ipar foglalkoztatott. Ez itt a másik jelzés, egy kicsit nagyobb mértékű, mint a szokásos volt. Nagyon aláhúzom, hogy ezeket hiba lenne eltúlozni vagy túlbecsülni. De hiba lenne ezek mellett a jelzések mellett sző nélkül elmenni. A februári termelési számokat illetően ugyancsak van egy-két adat, termelési eredmény, ami nem kielégítő, ami a várt alatt van. Ilyen pl. a kőolajtermelésünk eredménye — nem akarom itt felsorolni ezeket a cikkeket —, de a termékek egész sora alatta van a tárca elképzeléseknek [sic!], alatta van a tervnek, és alatta van a kívánatosnak. Azzal fejezném be, hogy a sikerek egyik előfeltétele, hogy a mi pártbizottságaink, pártszervezeteink ugyanolyan hozzáértéssel, lendülettel és konkrétan foglalkozzanak most az ipari termelés kérdésekkel [sic!], mint ahogy a mezőgazdaság szocialista átalakításával ebben a periódusban. Mielőtt a felszólalásomhoz kijöttem, megkérdezte tőlem néhány kerületi titkár, Kiss [János] elvtárs és Molnár [Ernő] elvtárs, hogy vajon fel vannak-e készítve az ipari miniszterek arra, hogy most a budapestiek rohama következik a népgazdaság fejlesztésében? Én azt hiszem, hogy részben fel vannak erre készülve, és a cselekedetek fontos egybehangolása, a célok nagyon gondos követése esetében az eredmények az ipari területén sem fognak elmaradni, mivel a kitűzött célok reálisak és teljesíthetőek. Megismétlem a javaslatomat, hogy a termelékenységre vonatkozó célkitűzéseket 1% helyett 2%-ban határozza meg a Központi Bizottság, és a termelési költségek csökkentését fél helyett 1%-ban. TÖRÖK ISTVÁN

72 elvtárs: Kedves elvtársak! Egyetértek Kádár elvtárs azon megállapításával, hogy a XXI. kongresszus anyagát nekünk tanulmányozni kell, de ami ennél döntőbb, alkalmazni kell a mindennapi gyakorlati munkában. Megmondom, nekem jól esett az, hogy itt Kádár elvtárs kitért a XXI. kongresszussal kapcsolatban egy-két olyan dologra is, amely bizony minket nyugtalanított. Én személy szerint elég sokat problémáztam azon, hogy most Hruscsov elvtárs körül megvan-e a személyi kultusz, vagy nincs meg? Azért, Kádár elvtárs, a mi szempontunkból bizony eléggé furcsán történtek ott a dolgok. Hruscsov elvtárs nyitja meg a kongresszust, ő tartja a beszámolót, felszólalnak az SZKP-elnökség tagjai, de nem úgy, hogy egy kollektív testület beszámolója hangzott el, mint ahogy általában a munkásmozgalomban kongresszusokon elhangzani szokott, hogy ez a Központi Bizottság, vagy az Elnökség beszámolója, hanem, hogy „Hruscsov elvtárs megmondta", „amint Hruscsov elvtárs kielemezte", „amint Hruscsov elvtárs" stb. Ez egy kicsit elgondolkoztatta az embert, de én egyetértek Kádár elvtárssal, hogy a lényeg mindig azon van, amit mondanak, amiből a politikai vonal áll, és számomra meggyőző volt, amit Kádár elvtárs mondott, hogy bár Hruscsov elvtársnak személy szerint döntő érdeme van abban, hogy a XX. kongresszus irányvonala a Szovjetunióban alkalmazásra talált az élet minden területén, a személyi kultusz őkörülötte nincs meg, és nincs is meg annak objektív, tárgyi feltétele. A következő kérdés az, hogy az SZKP XXI. kongresszusa igazolja-e a mi pártunk Központi Bizottságának politikai irányvonalát, és hogy erről mi beszéljünk-e? Az én véleményem szerint igazolja, és feltétlenül helyes, ha a dokumentumban ezt 48