A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

zott termékkörben kívánatos, más termékekben a túlteljesítés egyenesen népgazdasági károkat okozhat. Jelentős objektív erők vannak részben iparunk szerkezetéből fakadóan, részben a jelenlegi bérrendszerünkből fakadóan, amelyek arrafelé visznek, arrafelé szorítanak lent az üzemekben, hogy a tervek túlteljesítése arányosan minden cikkben, vagy több cikkben történjék, mint a kívánatos cikkek köre. Köztudott dolog, elvtársak, hogy ipari termelőüzemeink egész sorában nem kapacitásra tervezünk, felesleges kapacitásaink vannak, és ezekben az üzemekben, üzemeken belül műhelyekben, műhelyeken belül egyes termékekben nem kívánatos az ipari termékek túlteljesítése [sic!l. Hogy mennyire reális veszély a túlteljesítés, a központi célkitűzések ellenére egy példát szeretnék elmondani, mégpedig a szénbányászat területéről. A múlt évben is azt a célt szabta meg a párt Központi Bizottsága a nehézipari tárca felé, hogy szénben túltermelés, magasabb kalóriájú fekete szenekben, barna szenekben kívánatos, de lignitben nem kívánatos. 1958 végéig nagy nehezen ezt a célt elértük. Most, mikor nézzük a januári, februári tervteljesítéseket, megint olyan helyzetben vagyunk, hogy a szénbányászat túlteljesíti a tervét, de legnagyobb mértékben nem feketeszénből, hanem lignitből nemkívánatos készletek keletkeznek, népgazdaságilag nem hasznos, a helyzeten változtatni kell. Azt hiszem, elvtársak, hogy talán jó lett volna, ha Kiss elvtárs elmondja, hogy ők hogyan készültek az 1959-es feladatokra, és én azt hiszem, nem árt, ha én itt utalok az ő felkészülésükre, mert példamutató valamennyi üzem számára, hiszen ennek a munkának megszervezése most előttünk áll. A Csepel Művek a többtermelést illetően úgy fogalmazzák meg a vállalásaikat: az előirányzott többtermelés az éves termelési terv 2,3%-os túlteljesítését irányozza elő. Többlettermelést kizárólag olyan gyártmányokból vállaltunk, melyből a megrendelés biztosítva van, illetve az igénylés jogosságát a minisztérium ellenőrzése elfogadta. így határozza meg a szükséglet oldaláról helyesen a Csepeli PB a tennivalókat a gazdasági vezetés felé. Hogy határozza meg az anyag oldalát illetően: a több termeléshez nem igényeltük a norma szerint szükséges összes anyagot, hanem annak csak kisebb hányadát, a termeléshez szükséges további anyagmennyiséget részben felhasználási megtakarításból, részben készleteink csökkentéséből fedezzük. Erre az utóbbi lehetőségre különösen felhívom az elvtársak figyelmét. A Statisztikai Hivatal számításai szerint a mi üzemeinkben anyagokban és szerszámokban kb. megközelítőleg 15-16 milliárd forint felesleges készlet fekszik el. A programban kitűzött terven felüli termeléshez igényelt anyagkiutalásokat a minisztérium előreláthatóan biztosítani fogja. Világos, hogy túltermelésüket az anyag oldaláról és a szükséglet oldaláról is fedezik, ezek nagyon helyes elgondolások, és a népgazdasági célokat teljes egészében, teljes mértékben szolgálják. Egy másik kérdés, amire az elvtársak figyelmét rá szeretném irányítani, az a következő: az év első két hónapjának termelési eredményeiről széles tapasztalatok nem állnak rendelkezésünkre, csak előzetes jelentések, és ezt minden esetben fenntartással kell fogadni. Ezek az előzetes jelentések azt mutatják, elvtársak, hogy itt-ott az elbizakodottság ütötte fel a fejét, olyan felfogás, hogy mi a terveinket könnyen tudjuk teljesíteni, a célok, az eredmények az 1959-es évet illetően, ahogy mondani szokás, a zsebünkben van [sic!]. Ha összegezzük az 1959-es januári termelési eredményeket az 1958 hasonló hónapjának termelési eredményeivel, akkor 47