A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

helyesnek tartom a Politikai Bizottságnak azt a felfogását is, hogy a XXI. kongreszszus tapasztalatait akkor értékeljük kellően, ha megnézzük azt, hogy a mi viszonyaink között a fejlődésünket hogy gyorsíthatjuk meg. Egyetértek azzal az értékeléssel is, hogy népgazdaságunk fejlődésének politikai és gazdasági feltételei most igen kedvezőek. Konkrétan a gazdasági célkitűzésekről: a határozati javaslat azt tartalmazza, hogy ipari termelésünket az 1959-es tervhez képest 4%-kal teljesítsük túl, és érjük el az ipari termelés 1960-ra tervezett szintjét. Hozzá szeretném tenni, hogy ez a célkitűzés szükséges is, mert ha el akarjuk érni a nemzeti jövedelem kitűzött szintjét, tehát a nemzeti jövedelem 1960-ra tervezett szintjét 1959-ben el akarjuk érni, akkor erre az ipari termelésre szükség van. Szükség van azért is, mert a nemzeti jövedelem termelésében, méreteiben és stabilitásában is az ipari termelés egy jelentős tényező. Azt is hozzá szeretném tenni, és úgy gondolom, hogy ki kell egészíteni ezt a megfogalmazást azzal, hogy a túlteljesítésnek meghatározott termékekben az anyagi feltételei is adva vannak, reális a célkitűzés erről az oldalról is. Olyan vonatkozásban vannak meg az anyagi feltételei, hogy a túlteljesítéshez ezekben a meghatározott termékekben az anyagi fedezet megvan részben központi erőből, részben pedig megteremthető megtakarítások révén. Megvannak az objektív feltételei olyan vonatkozásban is, hogy ezekben a meghatározott termékekben megvan a szükséglet belföldi piacon is, és export vonatkozásokban is. Amivel nem értek egyet a határozati javaslat kiegészítő részében, az a termelékenység és az önköltség csökkentés mértékére vonatkozó rész. A határozati javaslat azt tartalmazza, hogy a termelékenység szintjét az 1959-es tervhez képest 1%-kal növeljük, 1%-os túlteljesítést érjünk el, az önköltség csökkentés mértékét pedig terven felül még fél %-kal csökkentsük [sic!]. Ezek a javaslatok valószínűleg számítások és meggondolások alapján nyugszanak, és helyes, ha az ilyen javaslatok szolidak. De én éppen a számítások birtokában úgy vélem, hogy ennél magasabb célokat tűzhetünk ki mind a termelékenység növelését, mind az önköltség csökkentését illetően. Milyen számításokra és tapasztalatokra támaszkodva teszem meg ezt a javaslatot? Megnéztük néhány jelentős üzem felkészülését az 1959-es tervek teljesítésére. Tán szerénységből nem beszélt itt Kiss elvtárs részletesen az ő felkészülésükről. Ők a Csepel Műveknél azt tűzték ki célul, hogy ebben az évben is kb. százmillió forintos megtakarítást elérnek. Mi is áttanulmányoztuk a Csepel Műveknek ezt a felkészülését, és meg kell mondani, hogy olyan részletesen kidolgozott haditervet készítettek egészen a műhelyekig, a legkisebb részletkérdésekre lebontva a feladatot, hogy úgy látom, reális ez az elképzelés, és hogyha harcolnak ezeknek a teljesítéséért, egész biztosan ezt ebben az évben el is érik. De az ipari tárcákkal is konzultáltunk a Központi Bizottság ülése előtt, és az ipari tárcák egész sorában olyan elképzelések alakultak ki, hogy a termelékenységi terveiket, jelentősebben mint 1%, túl tudják teljesíteni. A KGM minisztere véleménye szerint — és ezt a véleményt részben az üzemekkel való konzultációra alapozták, részben számításokra — 2-3%-os termelékenységi túlteljesítést gondolnak. De maga az Országos Tervhivatal is kb. 2%-kal véli túlteljesíthetőnek az 1959-es termelékenységi tervet. Ugyanez vonatkozik az önköltség csökkentésének mértékére is. A tárca, a tervhivatali vélemények szerint és az üzemek ismert felajánlásai birtokában úgy vélem, hogy ez a fél is növelhető 1%-ra. Két lényeges dologra szeretném még az elvtársak figyelmét ráirányítani. Az egyik az, hogy a termékek, a termelési terveink túlteljesítése csak egy meghatáro46