A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kérdés. Legfeljebb idefönn, ha egyikünk akarja, másikunk nem, valóban ki kell egymással szemben harcolni. De a józan észnek győzni kell, és énszerintem már rég győzött, itten tehát fizetni kell. A munka kérdése: munka kérdésében énszerintem a tsz-eknek a közgyűlésen kellene nekünk segítségre lenni a szövetkezet vezetőinek, és ott megmondani, hogy a földjáradék törvény, akármilyen rosszul esik nektek. És akármennyire indokolni tudjátok, hogy nem érdemlik meg, meg kell fizetni. A jövő esztendőben azonban legyünk azon, hogy ehhez más legyen az új emberek viszonya, a közös gazdasághoz, annak munkájához, amely közgyűlésen nekik is meg lehetne mondani azt, hogy ne herdálják és ne hurcolják széjjel azt a keserves kínnal összehozott vagyont, amit 10 esztendőn keresztül ezek a tsz-emberek összehoztak az adott gazdaságban. A kettős feladatot illetően, egynéhány szót csak róla. Tudjuk azt, hogy amíg szerteszéjjel voltak, tsz-einknek földjei nem voltak tagosítva, nem voltak táblásítva, addig még közel se jutottunk a növénytermesztésben a kettős feladat megvalósításához. Képtelenség is. Persze voltak egyéb okok is, de ez maga is elég ahhoz, ha széjjel van a föld, ne tudjuk megoldani a kettős feladatot. Lehetetlen. Most tapasztalatból tudjuk, amikor együtt van táblában a tsz-ek földje, már az első esztendőben az eddig elért átlageredményeknél magasabb eredményeket tudunk kihozni, ha gondosan csináljuk a szántó-vető, illetve a termelési munkákat. De az állattenyésztésben is. Az állattenyésztésben most az lesz a helyzet, mint ami régen volt a növénytermesztésben. Nem voltak táblás földek igen sok tsz-ben, most elég sok tsz-ben nem tudjuk összevinni az állatokat, ami a kettős feladat megoldását nagyon nehézzé teszi a részünkre. Evvel én nem azt akarom mondani, mintha teljesen lehetetlen volna az, azt azonban igen, hogy olyan gondosság és erőfeszítés kell hozzá mindnyájunknak a részéről, a szövetkezeti parasztok részéről elsősorban, hogy ezt a kettős feladatot el tudjuk érni, biztosítani tudjuk, amilyent az együttes erő csak ki tud hozni. Itt szóba került valaki részéről, hogy engedélyezzenek az erdőgazdaság részéről több fa kitermelését és így tovább. Kétségtelen, hogy ez így valamilyen megoldás lenne. De ha arra gondolunk, hogy az első világháború után jött a második, a második világháború után, amikor forradalmak, ellenforradalmak meg mit tudom én, mi volt, hogy pusztultak erdőink, az a kicsiny, ami van, akkor mindjárt másképp kell nekünk gondolkodni a tekintetben, hogy kivágassuk-e azt a fiatal fát, vagy pedig ha van más megoldás, esetleg nem kellene-e nekünk másra gondolni. Énszerintem különösen a dunántúli vidékeken, ami az állatállomány összevonását illeti, megfelelő akarattal szövetkezeti tagok részéről és gondossággal ezt lehetne nagyjában-egészében biztosítani. Van is nekünk erre példa. Itt van egy sor szövetkezet részben Győrből, más részben Veszprémből, azután Szolnokból, de találkoztam én ilyen szövetkezettel Hajdúban is és másutt is, ahol saját erőből hihetetlen átalakításokat, beruházásokat csináltak, és alkalmazták azt is akár 10-15 esztendőre, így ezt a helyzetet arra, hogy ideiglenes gazdálkodási központként szolgáljon a tsz részére. Az volna nekem a javaslatom, hogy az illetékes szervek vegyék számba ezeket a tsz-eket, ahol ezt a munkát elvégezték, és ennek megfelelően törekedjék átvinni más községekbe is az ilyen ideiglenes megoldásokat. Volt is erről már sokszor szó, ahol egymás mellett 3-4 módos paraszt van, valahol megegyezni ottan, és megteremteni az ideiglenes gazdasági központot. A jövedelemelosztásnak dolgával, az utóbbi időben foglalkoznak vele másutt is, és nem tudom, hogy nem csinálnak-e vele zavart a tsz-einknek az életében. Nem 486