A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tudom, hogy ez nemcsak valamiféle bogár valakinek, vagy valakiknek a részéről, anélkül, hogy ezt a kérdést alaposan átgondolnák, megfontolnák. Mindegy az most már, hogy a Népszabadság ankétozására, vagy mit tudom én, mely helyekre gondol. Szerintem onnan kell kiindulni, hogy vannak nekünk tsz-eink nem is százával, ezer is, ami nagyon gazdag szövetkezet. Kétmillió, hárommillió, sőt ennél magasabb összegű alappal rendelkezik. Ezeknek a tsz-eknek nemcsak szépen kialakult állatállományuk van, hanem tagjaik is hasonlóképpen gazdagok aránylag, mint amilyen gazdag maga a tsz. Hát azért idáig eljutni, hogy ennyi lakóházat, családi házat építsenek volt agrárproletár emberek, és aránylag ehhez magas életszínvonalon éljenek, azok után az állapotok után, ami nálunk volt, egész szövetkezeti életük alatt, az munka, az nem gyerekjáték, és ha nem volna megalapozott, nem volna eléggé alapos a mi jövedelemelosztási rendszerünk, akkor se a szövetkezet nem tudott volna meggazdagodni, se ezek a tsz-tagok nem tudnának úgy élni, mint ahogyan élnek, akik közül az elvtársak közül igen sokan, vagy talán mindnyájan találkoztunk azzal az élettel, ami az életük, és ennek, bizonyos vagyok benne, hogy ennek mindnyájan egyformán csak örülünk. Énszerintem a részesedés rendszere olyan, amikor a legteljesebb mértékben érdekelve van a szövetkezeti tag a gazdaságnak a termelésében. A legteljesebb mértékben, hát amit termel, az az övé, ha 10 g-t termel, olyan adottság esetében, ahol 14-et lehet termelni, hát akkor 10 az övé. Maga lássa [sic!] kárát. De rongyemberek kellenek ehhez, akik, amikor már egyszer benn vannak a kerékvágásban, ne használják ki a legteljesebb mértékben magát az adottságot is. Ezzel én nem azt akartam mondani, mintha ellene volnék annak, hogy itten a nép fokozottabb mértékű érdekeltségét ne találja ki, ne lelje fel valaki. Ám legyen, tessék, de ezeket a dolgokat, úgy gondolom, hogy szem elől nem téveszthetjük, mert ezek valóságok, ezek tények

; hát egyszerre most nem lettek jók, amikor felfejlesztettük szövetkezeteinket. Újra mondom, abban az időben, odáig el lehetett jutni, úgy tudtak boldogulni, virágzó gazdaságuk volt már. Szeretném, hogyha ezeket a szempontokat is figyelembe vennénk. S mondom, nemcsak hogy nincs kifogásom a még nagyobb érdekeltségnek a biztosítását illetően, ha módom van és tudok, és magam is szívesen segítek benne, természetesen. Egyetlen dolgot szeretnék még megemlíteni. Arra kérem Fehér elvtársat, hogy Szénási elvtársnak a felszólalására, ha lehet, részletesen válaszoljon. Ezek nagyon fontos, nagyon komoly dolgok, amennyiben ezen csak úgy elsiklanánk, én teljességében egyetértek vala abban, egy-két év múlva nagyon komoly kárát látná a szövetkezeti mozgalom. CZINEGE LAJOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Fehér elvtárs beszámolója, valamint az írásos határozati javaslatból is, de azt hiszem, ez előtt is, az élet alapján is, mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy nagyon nagy feladatokat kell megoldani ebben az esztendőben. Az ez évi feladatok sertés, különösen sertés, szarvasmarha, általában az árutermelés, és amit az 59-es tapasztalatok alaján külön alá kell húzni, a kukoricatermelés terén, nekünk is nagy feladatot kell megoldani. Nem akarnám részletezni, azt mondanám, hogy felelősségünk tudatában kijelenthetjük, hogy bár részletkérdések vannak, nem egészen tisztázottak, mi azonban alaposan felmérve, elemezve a helyzetet kijelentjük, hogy ezt a feszített tervet teljesíteni fogjuk. Néhány szót szólnék, hogy nem elsősorban anyagiakban, más téren bizonyos segítséget kérnénk, elsősorban a Földművelésügyi Minisztériumtól és néhány más szervtől. 487