A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

burgonyaültető és szedő gépnél, nem akarom a számlát benyújtani, de azért az elosztásnál országosan figyelembe kellene venni ezt, ha előbbre akarunk jutni. Végezetül, elvtársak, azt gondolom, hogy itt a Fehér elvtárs által elmondott útmutatás feltétlen segítséget jelent. A PB határozatával — amit itt Fehér elvtárs elmondott — mi egyetértünk, az áruértékesítési tervünket, úgy néz ki, hogy teljesíteni tudjuk, nehézség látszik, még nem tudjuk, hogyan teljesítjük kenyérgabonából és kukoricából. A kenyérgabonából a vetés kevesebb, mint amit bejelentettek — ami az igazság — és a mostani fagy is károkat okozott. A kukoricánál van olyan, amit a Fehér elvtárs is mond, hogy húsban teljesítettük, nem kukoricában. Harcolni fogunk, hogy teljesítsük, ez nem fog könnyen menni, erre el vagyunk készülve, és próbálunk intézkedéseket tenni. Úgy látom, hogy az idén is komoly erőfeszítéseket kell tenni. Talán a mi tanulságunkból — Veszprém, Győr, Somogy tanulsága —, hogy az első pillanatban kell nagyon megfogni a dolgot, és akkor bizonyos értelemben a későbbiekben könnyebben megy. Még annyit, hogy a vetőmag összeszedése az egy harcos feladat. A tavaszi munkák jó beindítása is harci feladat, s ha ezt megnyerjük, könnyebben tudjuk kapálásra is megnyerni az embereket. HORVÁTH ANDRÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az előterjesztéssel és Fehér elvtárs által elmondottakkal általában egyetértek, egy-két dologhoz szeretnék megjegyzést fűzni. Kezdeném azzal, hogy Fehér elvtárs azt mondta, hogy bár szervezettebb, jobban elő van készítve az idei szervezés, mégis szinte nehezebben megy, többet kell beszélni, agitálni. Volt ilyen is. De így ezt megállapítani nem lehet, legalább a mi tapasztalatunk nem ezt mutatja, ebben a kampányban, ami most lezajlott, elég nagyszámú olyan terület volt, szinte nem kellett agitálni. A környező községek szervezését befejeztük, a parasztok szinte maguk jöttek, hogy láttuk, miről van szó, tessék, csináljuk. Elég nagy számban. Most is január 25-én az utolsó szervezésünk után még két község parasztjai összejöttek, hogy alá akarnak írni. Szóval, szerintem könnyebb volt a munka, a parasztságunk előbbre állt a gondolkozással, arról nem is beszélve, hogy még a múlt évben szinte életveszély volt egy közgyűlést összehívni, most a parasztok eljöttek. Nemcsak azok, akiket hívtunk, vagy akik aláírták a belépést, hanem az egész község. Azt hiszem, ez a tapasztalata a többi elvtársaknak is, és ez azt bizonyítja, hogy a helyzet most sokkal jobb volt, ahogy előrehaladtunk, érik a parasztok gondolkodása is. Amiről még szeretnék beszélni, a gazdálkodás kérdése. Fehér elvtárs külön felhívott bennünket, hogy mondjuk meg a véleményünket egypár ilyen dologról. Én teljesen egyetértek Fehér elvtársnak azzal a megállapításával, hogy ahol mi nem tudjuk biztosítani a megfelelő férőhelyet és esetleg a takarmányt az állatállománynak, ott segíteni kell, hogy a háztáji gazdaságban termeljék azt, amire egyébként szükség van. Ez olyan feladat, amit itt nem lehet elvileg boncolgatni, hogy vajon erősíti-e a közös szektort, vagy sem. Szükséges megcsinálni, és nem is látok semmi olyan veszélyt, ami miatt ne lehetne megcsinálni. Mindent el fogunk követni, hogy a közössel összehozzuk, és ahol lehet, ott segíteni fogunk, hogy a háztájiban termeljék meg azt a szükséges húst, állatállományt, amire a népgazdaságnak szüksége van, és egyébként a tsz továbbfejlődéséhez is az állatszaporulatot. 453