A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

országban, hát lassan mi már el is felejtjük, hogy mi az a kapitalizmus, hát azt sem tudjuk, hogy ők hogy élnek, mikkel, kikkel harcolnak, teljesen más feltételek között élnek és küzdenek, hogy tudjuk mi ezt, az SZKP egy X kapitalista országban lévő kommunista pártot vezetni. És akkor így körbement és visszatért az eredeti ponthoz, és azt mondta, hogy nem akar, nem képes vezetni, és az a véleménye, hogy nem kell vezető sem a világ kommunista és munkáspártjai között, sem a szocialista országokon belül, más se akarjon vezető lenni, hanem két dolog kell, hogy a marxizmus-leninizmus alapján álljon valamennyi kommunista és munkáspárt, és a szocialista országok vezetése szorosan összezárkózva, egységben, vállvetve harcoljon. Ez kell, és nem az SZKP és SZU vezetése. Végül még egy dologról, a háborúról és a békéről. Hruscsov elvtárs beszélt erről a dologról. Érintette a másik tanácskozáson, de a fogadáson is, hogy ez a politika, amit általában viszünk, marxista-leninista politika, lenini politika, amit mi a békés egymás mellett élésért és a háború elkerüléséért folytatunk. Vannak egyesek, akik ezt a politikát is, meg engem is pacifistának nevez [nek]. Én nem vagyok pacifista, én kommunista vagyok, és semmiféle imperialistákkal meg nem alkuszom. Mi nem vagyunk pacifisták, nem hajlunk, nem alkuszunk meg a kapitalizmus előtt, a kapitalizmussal, mi a szocializmusért és a békéért harcolunk, és az imperialisták ellen harcolunk, és azért harcolunk, hogy az országok és a népek békében éljenek egymás mellett. Igaz, hogy ezt őszintén és teljes mértékben szeretnénk elérni, hogy a háború örökre kiküszöbölhető legyen. Mellékesen megemlítette, hogy egyébként a pacifistákkal is egyetértésre törekszünk, mert talán emlékezzenek az elvtársak, hogy valamikor mi harcoltunk a pacifistákkal, és mi azokkal is egyetértésre törekszünk, mert alapjában azok is a háború erői ellen lépnek fel, de mi nem vagyunk pacifisták. Mi az a háború? Amikor Eisenhowernél járt, ő szóba hozta, Hruscsov, hogy MacMillan egy nyilvános gyűlésen kijelentette, hogy Hruscsov fél a háborútól. És azt mondja Hruscsov, hát mit szól ehhez Eisenhower úr, hát minek beszél ez a MacMillan ilyeneket, hogy én félek a háborútól? Hát én most mit csináljak, hát hívjak össze egy másik gyűlést, és mondjam azt, hogy én nem félek a háborútól, de MacMilan fél a háborútól, és akkor megint ő meg én, mint a falusi legyének, hogy ki fél, mi fél, hogy fél, és azt mondja, talán próbáljuk is ki, hogy ki fél jobban a háborútól, hova vezet ez? Azt mondja, én ott megmondtam Eisenhowernek, én magának bevallom, hogy én félek a háborútól, mert én tudom, mi az a háború, és az én népem mit szenvedett az alatt a háború alatt, mert ott éltem, voltam a háborúban. Eisenhower erre azt mondta: magának van teljesen igaza — mondja Eisenhower —, én is rettenetesen félek a háborútól hasonló okok miatt. Én is katona vagyok, frontokat jártam a második világháború idején, azonkívül mint Ön, én is tisztában vagyok a jelenlegi fegyvernem potenciájával, avval a szörnyű dologgal, ami most egy háborúval jár, én is rettenetesen félek - mondta Eisenhower. Erre mondta Hruscsov elvtárs, hát tegyük fel a kérdést: a mi tömegeink, általában az emberek félnek a háborútól? Félnek a háborútól! És a mi tömegeink félnek? Félnek a háborútól! Hát hogyne félnének, hát szörnyűség, amint ez az élő nemzedék már keresztülment. Hát ki nem fél ilyesmitől és még, ami lehetséges volna. Félnek az emberek a háborútól, és nekünk az a kötelességünk, hogy védelmezzük az emberek érdekeit, és mi itt nem kakaskodhatunk, és nem ugrálhatunk, és hogy a háború kérdésével játszani nem lehet, a kalandorpolitikát elítélem. Nem lehet úgy számolgatni ide meg oda, hogy ha lenne háború, akkor ennyi százmillió meg430