A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

képesek vezetni sem mint párt, sem mint ország. Ezt kifejtette részletesen. Először, azt mondja, itt vannak az ő tapasztalataik, azokban a tapasztalatokban vannak negatív tapasztalatok, különböző mindenféle hibák, ami 42 esztendő alatt történt, és azt mondja, hogy van a SZU, hogy ilyen erős, amilyen, ez persze nem a hibáknak köszönhető, hanem a marxizmus-leninizmus erejének, és ez bizonyítja a marxizmus-leninizmus erejét, hogy milyen hibákat tudtak átvészelni, és hozzáfűzte, természetesen nem azt akarja mondani, hogy kövessünk el újabb és újabb hibákat, mert habár a hibáknál a marxizmus-leninizmus ereje erősebb és legyőzi őket, de a népnek ezek a hibák sok verejtékbe és vérbe kerültek. Természetesen az ő 42 esztendős történelmük egyenes vonalú út a szocializmus győzelméért vívott harcban, és nekik az a meggyőződésük, hogy amit Ők a 42 esztendőben tettek, alapvető és nagy kérdésekben az éppen az volt, amit az adott helyzetben lehetett és kellett csinálni. Ez igaz. Ezt hasznosíthatja minden párt és szocialista ország. Más néptől — azt mondja — ostoba és káros dolog volna, ha bárki úgy képzelné el bármelyik szocialista ország fejlődését, hogy annak mindazokat a fejlődési szakaszokat, utakat és módokat végig kell csinálni, amit a SZU 42 esztendő alatt végigcsinált. Azt mondja, ez egy teljes abszurdum és képtelenség, mert más történelmi helyzetben, más körülmények között volt, és most az új helyzetben természetesen így ez lehetetlenség, hogy akármelyik ország ezt végigjárja, szükségtelen és káros. A fejlődés más szakaszába léptek be egyes országok, ennélfogva a fejlődés másképp is jelentkezik náluk, habár az alapvető közös vonástok] a szocializmusért folytatott harcban azonosak. Aztán rámutatott arra, hogy milyen óriási különbség volt aközött, amikor a második világháborút követően a Szovjetunió Kommunista Pártjához már nemcsak pártok csatlakoztak, hanem a SZU-hoz országok zárkóztak. Azt mondja, ez egészen más, mint amikor párt csatlakozik párthoz, ezek adott országok, népek saját speciális vonásaikkal, történelmi, nemzeti hagyományaikkal, adottságaikkal ez teljes képtelenség, hogy lehet ezeket egy kaptafára összehozni, hogy tudja a SZU ezeket vezetni. Őszintén megmondta, hogy a SZU-n belül a vezetés úgy megy, hogy a Központi Bizottság, meg a kormány az alapvető dolgokban meghatározza, hogy mit kell csinálni az egész SZU-ban, az össz-SZU-t illetően, de azt, hogy Grúziában, Kazahsztánban mit kell csinálni, vagy másik szövetségi köztársaságban mit kell csinálni, azt mondja, azt a grúziaiak, a kazahsztániak sokkal jobban tudják, mint a KB meg a kormány, hát azok élnek ott, azok ismerik a dolgokat, azok tudják, mit, hogyan kell megvalósítani. A SZU-n belül nem lehet ilyen vezetés, hogy mindegyiknek megmondja, hogy mit hogyan kell csinálni, még ott is decentralizálták a vezetést egészségesen ilyen értelemben. Erre egyébként más vonatkozásban is utalt, amikor azt mondta: a mezőgazdasági értekezleten a rjazányiak összeültek, tanakodtak, mit tudnak csinálni, mit nem, hoztak egy határozatot, hogy ezt és ezt felajánlják, hogy megcsinálják. Olyan felajánlásokat tettek, amit ők maguk sütöttek ki a KB-ban

3 és nem a rjazányiak. Akkor a rjazányiak mindig arról vitatkoztak volna, hogy ezt lehet, ezt nem lehet, vagy hogyan vagy miképp, így meg ők sütötték ki, és megvalósították, és nagyszerű dolgokat csináltak. Ez is így mutatta, hogy nem olyan egyszerű a vezetés, hogy a SZU, az SZKP vezessen. Aztán azt mondta, képzeljék el, csak gondoljanak egy pillanatra, hogy hangzik ez egy kapitalista országban, egy KP mondja azt, hogy őt az SZKP vezeti, hogy hangzik ez az ott élő emberek meg népek számára. Egyébként még azt mondta, hát hogy és miképp tudjuk vezetni ott a pártot a kapitalista 429