A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

howernek,

11 Eisenhower

12 meg visszaküldte, felbontatlanul. Nemsokára ugyanez az Eisenhower meghívta ugyanezt a Hruscsovot, és fogadta, és egész Amerika visszhangzott a látogatástól. Ennek számos jele van. Nagy horderejű és nagy jelentőségű a tízes leszerelési bizottság összetétele. Hiszen a nyugati kapitalista országok direkt sohasem ismerték el azt, hogy nem ők az erősebbek. De egy olyan tényben, mint hogy a jelenlegi legfontosabb kérdésben — a leszerelés kérdésében — létrejön egy bizottság, és a tíz állam képviselője, ami ebben van, ebből öt a Varsói Szerződés tagállama, ez azt jelenti, hogy az imperialisták ezen keresztül tudomásul vették és elismerték, hogy a szocialista tábor legalább velük egyenlő fél. Ezt lehetne folytatni sokáig. Itt fontos az, hogy milyen úton értük el — mint szocialista tábor — ezeket az eredményeket. Feltétlen meg kell említeni, hogy semmiféle elvi vagy politikai engedményt az imperialistáknak a szocialista tábor nem tett. A szocialista tábor ma is ugyanúgy szocialista tábor, mint három évvel ezelőtt. Az eljáró felek, a Szovjetunió, vagy a Hruscsov, vagy mások ugyanúgy kommunisták, mint két és fél, három évvel ezelőtt. Nyugodtan állítható, hogy Eisenhower, vagy De Gaul,

13 vagy Mac-Millan ugyanúgy kapitalista ma is, mint három évvel ezelőtt volt. Tehát a személyek és a partnerek nem változtak. Engedményt nem tettünk. De hát mégis minek következtében változott meg a helyzet. Egy dolog következtében, az erőviszonyok eltolódása következtében, ez az, ami más belátásra bírta részben a nyugati kapitalista birodalom vezetőit, és részben a józanság, és részben olyan döntések, amit helyeselni lehet. Ezt nagyon fontos tudni, hogy nem elvi engedmények árán, hanem az erőviszonyok eltolódása következtében a szocializmus javára változott meg a helyzet. A kilátás biztató. De arra kell gondolni, hogy miért javult mostanáig a helyzet, mert ez rejti magában, hogy hogyan fog tovább javulni. Hát továbbra is így fog javulni, ha elvi engedményeket nem teszünk, ha rendszerünket tovább szilárdítjuk, ha a szocialista tábor és az egész szocialista ország gazdasági, kulturális eredményeit tovább növeljük, és a védelmi erejét is, amiről még majd itt lesz szó. Most központi kérdés a leszerelés. A leszereléssel kapcsolatban még azt szeretném megemlíteni, hogy ezzel szemben az imperialisták nekünk szegezik az ellenőrzés kérdését. A leszerelés és az ellenőrzés kérdése. Evek óta ezen folyik a vita. És ebben egységes álláspont van, és ezt ismételten leszögeztük, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor a legteljesebb ellenőrzés mellett van, amennyiben és ahol leszerelésről van szó. És ellene van mindenféle ellenőrzésnek leszerelés nélkül. Mert ha leszerelés van, azt lehet ellenőrizni 100%-ig, ha viszont nincs leszerelés, ellenőrizni, annak más a neve. A katonai erőviszonyok kitapogatása, még pontosabban, kémkedés. A törekvés teljes egészében az általános és teljes egészében a leszerelésért folytatott harc, ami a végső megoldása az emberiség sorsának és erre törekedni kell, és biztató körülmények között folyik ez a harc, mert a néptömegek az egész világon rokonszenveznek ezzel a célkitűzéssel. Másik ilyen központi kérdés jelenleg a német békeszerződés megkötése és Berlin, Nyugat-Berlin kérdésének rendezése. Ezzel kapcsolatban aztán az ismert álláspont került szóba, teljes egyetértés van, azonkívül ott szóba jött az a javaslat, amit utána a német elvtársak, Grotewohl

14 nyilvánosan is közzétett. Ennek a lényege az, hogy megrekedt a vita egy bizonyos ponton, hogy nem lehet — mondták a nyugatiak — a két német állammal szerződést kötni, mert akkor nekik el kell ismerni a Német Demokratikus Köztársaságot, és ők azt ilyen meg olyan oknál 425