A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

fogva nem tehetik. Van egy új javaslat tehát, aki gondolja, az a Német Demokrati­kus Köztársasággal köt békeszerződést, megint más, ha a Német Szövetségi Köz­társasággal. Hiszen senki sem ismeri el azt, akit nem akar elismerni, és ugyanúgy meg lehet kötni a békét a két német állammal, mert természetesen, mint minden békeszerződésnek, ennek is egy sor alapvető közös cikkelyének kell lenni, többek közt olyan nem kis horderejű kérdésnek, mint Németország határa. Aztán azt, ha akarja, az USA-kormány írja alá az NSZK-val, és a szocialista tábor országai pedig az NDK-val fogják aláírni. Csak ha mind a kettő egyidejűleg aláírja, ugyanolyan jogértékük és hatályuk van. Ez világos. A tanácskozásoknál természetesen a két kérdés, hogy a békepolitika továbbfejlesztése, a kezdeményezés kézbentartása, ez az offenzíva a békéért a tanácskozás elején egyértelmű volt, és együtt jelentkezett a szocializmus biztonságával való gondoskodásban [sic!]. E kettőt nem lehet egy­mástól elválasztani. Ebben a megvilágításban kell néznünk a szovjet hadsereg elhatározott létszámcsökkentését is, ami körül a nyugatiak egy része kavarodást és szándékos zavarkeltést művel mondván, hogy csökkentik egyharmaddal a létszá­mot, és ugyanakkor bejelentik, hogy a hadsereg erősebb lett. 15 Itt olyan két ellenőr­ről van szó, [sic!] ami mind a kettő létezik egymás mellett, mert a békés szándék kifejezése, és igen határozott kifejezése az, hogy a szovjet hadsereg csökkenti a hadserege létszámát, és különösen csökkenti olyan fegyvernemeknél, amelyek ide­gen területek elfoglalására alkalmasak. Ezt csökkentik igen radikálisan és alapo­san. Viszont ugyanakkor növelik azt az oldalát, azt a részét a hadseregnek, és azt az erejét, ami egy esetleges agresszor megsemmisítésére szolgál. Tehát a szovjet hadsereg létszáma egyharmaddal csökkenni fog, egységeinek a száma csökkenni fog, talán még a területi szervezést is alkalmazni fogják, az a potenciája, ami idegen területek elfoglalására szolgál, demonstratíve csökkentve van. Viszont a védelmi képesség, a tűzereje, az meg növekedik, és még tovább fog növekedni. A kettőnek együtt kell történni, mert arról van szó, hogy a jelenlegi helyzetben azért a békeja­vaslatok tömegeinek a sorában a béke fenntartó ereje közé tartozik a ballisztikus rakéta is, hiszen ez nem titok. Egyébként szóba került, hogy az a fegyvernem, ahol ez a létszámcsökkentés tervezve van, s azok az ágazatok, a rendkívül gyorsan fejlődő modern haditechni­ka, a hadászat változása következtében a jelentőségük is csökken. Egyébként szóba került az is, hogy stratégiai szempontból a fegyverek fejlődését, illetőleg egy olyan epizódban vagyunk jelenleg, amelynek menetében pl. [a] lengyelországi és magyarországi megszállócsapatok stratégiai jelentősége is csökken, nem növek­szik, hanem csökken. Ez ilyen ágazatban jelentkezik. Nagyon kifejezően és szépen beszélt a Hruscsov eQvtárs] a háború és béke kérdéséről, amire én még vissza akarok térni. A döntő itt az volt, hogy a mi tömegeink azok támogatnak bennünket, és tudják, hogy mi békét akarunk. Jelen­leg egy olyan küzdelem folyik az emberiség nagy tömegeinek a megnyerésére, rokonszenvére, ebben a kérdésben döntő, hogy a semlegesek — itt most nem államról van szó — vagy a közömbösek kinek az oldalára állnak. Ez egy döntő jelentőségű dolog, mert a nyugati országokban — nálunk is vannak még ilyenek — a társadalom jelentős részét teszik ki, akik nem kommunisták, nem imperialisták, hanem politikailag közömbösek. Hogy ezek a szocialista tábor vonalát és békepoli­tikáját támogatják, vagy az imperialisták hidegháborús politikáját - ez dönti el a közvéleményben a kérdést. 426

Next

/
Thumbnails
Contents