A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szervezési munka kb. november közepén indult meg. A Központi Bizottságnak a kiindulási pontot helyesen kell látnia, és tudnia kell, hogy a márciusi határozattal befejeződött kampány végszámai novemberig valami kevéssel csökkentek és romlottak. Befejeztük a tömeges szervezést, de volt még öt vagy hétezer olyan parasztember, aki akkor még benn volt, aztán valahogy kiszivárgott a nyáron. A november közepi indulásnak valami olyan helyzet volt, hogy az ország földterületének 49,5%-a volt szocialista szervezés kezében [sic!]. Az akkor ismertetett 50 és valahány helyett. Ez lényegtelen, de valami kis romlás közben volt. Megindult a szervezés, a jellemzője ennek a kampánynak, ami jelenleg is folyik, az az, hogy alapjában véve az októberi határozat

24 szellemében történik és egészségesen. Ez a fő jellemzője. Még olyan természetű hibákat sem találtunk ez idő szerint, ami a múlt évi kampányban jelentkezett elég széles körben. (Tanácsházára behívogatás stb.) Úgyhogy helyesen viszik az elvtársak ezt a kampányt az elvtársak [sic!]. A fejlődés most is a dunántúli megyékben volt gyorsabb, és nehezebben indult be a tiszántúliaknál, bár december második felében már ott is, Békés, Csongrád, Hajdú, Szabolcs megyében meggyorsult egy kicsit. Azt elemezni kell majd, hogy mi az oka, mi nem az oka, de szembeötlő az, hogy ez a Tiszántúl, ez a régi kisbirtokos parasztság, aki annak idején a demokratikus forradalomban élharcos volt, és most a szocialista forradalomban egy kicsit a polgári tulajdonhoz ragaszkodik. Valami ilyesmiről lehet szó. Persze ezt majd részletesebben meg kell vizsgálni. Mit mutat az országos kép? A november közepe óta folyó kampány során január 3-i adatok szerint — ezt meg kell, hogy mondjam — az új tagok száma mintegy 96 000, tehát 12%-os a tagok számának a növekedése, a bevitt szántó kb. 540 000 kb., itt megint ugyanaz a középparaszti réteg dominál, úgy látszik, a tagok száma és a szántó egyformán növekedett, mind a kettő 12%-kal, és ez egészségesnek nevezhető. Úgyhogy végeredményben ez a január 3-i állapot azt jelenti, hogy a szántóföld 56%-án van szocialista üzem, állami gazdaság vagy termelőszövetkezet. Ha mi ezt a kampányt rendesen és egészségesen tovább tudjuk vinni, akkor az, ami a célunk volt, hogy ebben a lépésben [sic!] kerüljön fölénybe, meg fog kb. történni. Bizonyos hibák — mondtam az előbb — persze vannak, nehézségek is. Pl. a fejlesztési kampány kezdetén általános volt, hogy jól vonták be a helyben lévő erőket, ami nagyon fontos a termelőszövetkezetnél, hogy a faluban magában lévő erőket vonják be. Ez később gyengült, mert a kampány további heteiben az alábbhagyott, és ez hiba, mert a helyi erők mozgósítása nélkül és azokra való támaszkodás nélkül nagyon nehéz jól dolgozni, mert a megyei, járási székhelyről odaküldött emberekkel éppenséggel lehet szervezni termelőszövetkezetet, de hát amikor azok elutaznak, akkor jelentkeznek azok a bizonyos nehézségek, amit nem lehet másképp leküzdeni, mint hogy ott a faluban vannak a szövetkezeti gondolatnak és a termelőszövetkezetnek edzett harcosai, akik azt képviselik, védelmezik és fejlesztik. Aztán — ez nem hiba, hanem nehézség —, hogy Heves és Nógrád megyében a parasztok közt elterjedt az őszi kezdésre való alakulás. Egyelőre mi ilyet nem engedünk, mert az ismert jelenségekkel jár az őszi kezdés. Azt még egyszer meg kell majd szervezni. Aztán az is előfordul, de le kell csökkenteni azt a hibát, hogy a megszervezésre minden erőt mozgósítanak a megyei pártszervezetek meg a járásiak, és aztán mennek tovább; és a rögtöni szilárdítási munkát nem kezdik meg. Ez elég gyakori. Ezt ki kell küszöbölni, mert az ismert nehézségek állnak elő. Most ebben a mostani egy-két hétben, három hétben lesz a termelőszövetkezetek zárszámadása, közgyű401