A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Pár szót a szocialista munkaversenyről. A szocialista munkaverseny, ami a kongresszus tiszteletére bontakozott ki, óriási jelentőséggel bírt a meghatározott célok elérésében, és hatalmas mozgatóerő volt, és ami örvendetes volt, hogy a kongresszus napjaiban — lehet mondani — és a kongresszust követő időben ismét nem központi kezdeményezésre nagyon széles körű kezdeményezések kezdődtek, a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére indítandó munkaversenyek. Véleményünk az, hogy a Központi Bizottságnak ezeket a kezdeményezéseket fel kell karolnia, és támogatni kell, az egész pártnak támogatni kell. Biztosítani kell, hogy ezt a mozgalmat továbbfejlesszük. A munkaversennyel kapcsolatban egyébként az az elképzelés — bár ezek a kezdeményezések többnyire úgy hangzanak, hogy április 4-re, a felszabadulás napjára mit kívánnak elérni a dolgozók —, nekünk arra kell törekedni, hogy a munkaverseny célkitűzései, a felajánlások maguk egész évre szóljanak, amelyen belül az április 4. az egy állomás lesz. Valószínűleg egy kiemelkedő állomás, de egy állomás. A tapasztalat szerint a jó az, hogyha a munkaversennyel kapcsolatban — amit már ebben az évben is csináltunk —, hogy egyes iparágakra és a mezőgazdaság egyes ágazataira is kidolgoztuk, hogy mi az, amit helyes ebben az iparágban munkaversennyel serkenteni. Ez a megfelelő szülő

23 felé orientálta a felajánlást, másrészt pedig helyes volt az, hogy egész évre bizonyos körvonalazás volt, hogy mit akarunk elérni. Ezt alapjában a márciusi határozat szabta meg. Azt, hogy ezt iparáganként is megcsináltuk, ez nagy segítség volt, hogy a munkaverseny a helyes irányba bontakozzék ki, és ezt meg kell most is tenni. A szocialista munkaverseny továbbfejlesztésénél helyes lesz, ha az eddigi gyakorlatfnak] megfelelően a közvetlen szervezést, magának a főbb iránynak a közvetlen vázolását a szakszervezetekre, elsősorban a Szakszervezetek Országos Tanácsára bízzuk. A tapasztalat szerint ez helyes és bevált. Természetesen arra van szükség, hogy a pártszervezetek, a KISZ, az állami és más társadalmi szervezetek felső szinten is és minden vonalon a szakszervezeteket támogassák. De azért a szakszervezetek kezében van a szocialista munkaverseny közvetlen megszervezése, és ez a tapasztalat szerint helyes módszer, és ezt meg fogjuk tartani. Egyébként a kongresszusi zászlók odaítélése és átadásuk szintén elég politikai aktus lett [sic!] ebben a munkaversenyben. Az elképzelésünk az, hogy ilyen kettős adatgyűjtés, mert úgyis a rendes évi eredmények értékelésénél történik a Minisztertanács és a SZOT zászlajának elbírálása, és ugyanannak az adatgyűjtésnek az eredményére támaszkodva majd azok közül a legkiválóbbak fogják megkapni a Központi Bizottság zászlaját, amelyet a kongresszusi eredményekben elért [sic!]. Ez valószínűleg március, április, április 4-e körül kerül majd kiosztásra. Nagyon fontos, hogy megfelelő figyelmet szenteljünk a szocialista brigádok kérdésének, ez új jelenség, tömeges jelenség és rendkívül fontos hajtása a szocialista munkaversenynek. Úgyhogy jobban meg kell vizsgálni ezt az egész kérdést, hogy hogyan lehet ezt továbbfejleszteni és vinni, de el lehet képzelni azt, hogy [sic!] a munkabrigádok tapasztalatainak összefoglalását többé-kevésbé szélesebb körű értekezleten is, ha megfelelő vizsgálat azt mondja, hogy azt meg tudjuk csinálni. Ezzel külön is kell foglalkozni. Engedjék meg, hogy néhány szóval elmondjam a termelőszövetkezeti fejlődés országos főbb adatait. Itt rögtön megmondom, hogy a Politikai Bizottság most nem akarja elemezni vagy értékelni a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését, csupán az országos adatokat szeretném ismertetni. Napirendünkön van, a Központi Bizottságnak, hogy ezt majd elemezni és vitatni fogjuk. A szélesebb körű és tömeges