A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

legyen elégítve. Ami ezt a húst és a tojást illeti, ismeretes az a helyzet, ami van, amit másrészről a tudósok nagy örömmel üdvözölnek, hogy az élelmiszerfogyasztás egyes cikkekről más cikkekre terelődik el. A kenyérfogyasztás, a lisztfogyasztás, a burgonyafogyasztás az nem olyan mértékben növekszik, mint a hús, a tojás és egyéb más ilyen jobb minőségű élelmiszerek fogyasztása. Ezt azért érdemes megemlíteni, hogy ott, ahol ilyen hangszórók meg hasonlók vannak, ahol kiabálni szokás, ne vigyük mi ezt a kiabálást, hogy hál isten az igények csak nőnek, és csak nőjenek, és minden igényt ki kell elégíteni, mert vannak igények, amivel kapcsolatban meg kell mondani, hogy annak a kielégítése bizonyos feltételeket megkíván. Pl. ha több húst akarnának az emberek enni, akkor több húst kell termelni, és ha több tojást akarnak enni, akkor több tojást kell termelni. A feladat a tervvel kapcsolatban az, hogy a tervet feltétlen teljesítsük, bizonyos területen túlteljesítsük, és más területen ne engedjük meg a túlteljesítést. Ez világos. Mert vannak bizonyos feltételeink, hogy hol kívánatos a terv túlteljesítése és hol nem, és a terv túlteljesítése kívánatos, ahol a kapacitás adva van, ahol nyersanyag van, ahol energia van, ahol az értékesítés lehetősége biztosítva van, ezt eddig is mondtuk. A hároméves terv alatt nagyjából biztosítottuk ezt, de ehhez most egy további feltételt hozzá kell vennünk, és a betartását biztosítani kell, hogy ott kívánatos a terv túlteljesítése, amely termelésen keresztül az ország fizetési mérlege javul és nem romlik. Ezt itt természetesen nem szükséges nekünk most részletezni, de ott, ahol viszik az ügyeket, meg a mindennapi munkát, ezeknek a kérdéseknek a betartását biztosítani kell. Vannak, úgy mondható, történelmi tapasztalatok is, meg közvetlen napi tapasztalatok is, hogyha bizonyos területen túlteljesítik a tervet, az a népgazdaság szempontjából nem hasznos, hanem káros. Viszont másutt, ahol lehetséges és szükséges, ezeknek a feltételeknek a betartása biztosítva van, az óriási előny, ha a tervet túl tudjuk teljesíteni. Végül ennél a kérdésnél meg akarom említeni, hogy nagyon nagy figyelmet kell folytatnunk

22 a közvélemény megfelelő orientálására és nevelésére. Mi már arról beszéltünk, és sokszor kellene még beszélni róla, hogy a sajtó szemléletén egy kicsit változtatni kell egészséges irányba. Ha az elvtársak a folyamatra rágondolnak, 1957-ben az uralkodó tónus volt, hogy minden a fogyasztásnak, az igények kielégítésére, de hogy miből, arról nem sokat írt a sajtó. No, ez azóta változott, fejlődött, a termelési propaganda nem lehet mondani, hogy rossz volna a sajtóban, ez már komoly teret kapott. De ez az 57-es vonás, meg hangulat még mindig megvan. És ezért az igények propagálásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy az 1960-as évet, a népgazdasági feladatokat, és a fejlődés kérdését olyan megvilágításban vigyük a közvélemény elé, ami a valóságnak megfelel. Egyébként itt meg akarom említeni a Központi Bizottság előtt, hogy a Politikai Bizottság foglalkozik bizonyos ilyen életszínvonal-javító intézkedésekkel, pontosabban bérkérdésekkel. Egyes kategóriáknál hogy miképp lehetne, kell valamit csinálni, és vannak területek, ahol feltétlenül kell valamit csinálni. Ott vannak pl. a közalkalmazotti rétegek, a tanácsemberek, ahol nem lehet úgy hagyni, ahogy van. De a Politikai Bizottságban végleges döntés még nincs, de az a vélemény kezd kialakulni, hogy a helyzetet nagyon figyelembe véve lehet, hogy úgy határozunk, hogy az első fél évben sehol semmiféle emelést, sehol sem. Előbb egy kicsit az emelés reális bázisát kell erősítenünk, és azután lehet szó csak valahol valamiféle emelésről. Ezt nem árt, ha a Központi Bizottság tagjai tudják. 399