A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

annak a következménye az lett, ami a szeptemberi határozatukból

20 kitűnik, hogy arra nem volt megfelelő árufedezet, s kénytelenek voltak jelentékeny áremeléseket végrehajtani, hogy az egyensúlyt megteremtsék. A takarékbetét-állomány, amely ez idő szerint a népgazdasági tevékenységet nagymértékben segíti, az hallatlan gyorsasággal növekedett, és jelenleg 3 milliárd 700 millió körül... FOCK JENŐ elvtárs: ... már majdnem 900 ... KÁDÁR JÁNOS elvtárs: 3 milliárd 900 millió körül van. Azért mondom így, hogy ez idő szerint segíti, mert ez azt is jelenti, hogy jelentékeny mennyiségű olyan tény van, ami hát az emberek hangulatától függ, hogy a bankban van vagy kiveszik. De ez feltétlenül pozitív. A bankjegyforgalom normálisan alakult. A belkereskedelem készlete nagyjából azonos szinten, mintegy 16 és félmilliárd Ft-os szinten volt az egész évben, ez valamivel alacsonyabb annál, mint amit terveztünk, de zavart nem okozott, mert még mindig elég jelentős a forgalomban lévő pénz menynyiségéhez képest. Na most, erről az 1959-es évről persze majd valamivel behatóbb és részletesebb elemzést kell adni az Országgyűlés időpontjában, mert akkor már több szám áll rendelkezésre, de már most is megállapítható, hogy igen jelentékeny fejlődés éve volt. Itt a pozitív dolgok dominálnak. Ugyanakkor a Központi Bizottságnak számon kell tartania, hogy a gyors fejlődésnek ebben az esztendejében bizonyos negatív jelenségek is megmutatkoztak, nem veszedelmes mértékben, de minden esetben nagyobb mértékben, mint 1958-ban volt. Miféle jelenségek ezek? A munkaverseny, ami egyébként nagyszerű eredményeket hozott az általános fejlesztés vonalán, aztán a nyereségrészesedés, ami általában pozitív és segít, mégis bizonyos negatív dolgokkal járt, mert év közben, második, harmadik, negyedik negyedben előtérbe nyomult a mennyiségi eredmények hajszolása. Nem olyan mértékben, mint ahogy az öt-hat esztendővel ezelőtt volt, de sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy az 1958-ban volt. Nekünk erre a jelenségre vigyázni kell, mert 1960-ban vissza kell vinnünk megint arra a helyes vonalra, amit mi 1958-ban szilárdan tartottunk, hogy nem a mennyiségi eredmények hajszolása a döntő, és azt nem szabad megengedni. Csökkentek az anyagkészletek is 1959-ben, ami természetszerű, mert ilyen mértékű termelésnövekedésnél, ami a tervezettet 6%-kal felülhaladta, az együtt jár jelentékeny anyagfogyasztással, és valamelyest csökkentek az ország anyagkészletei. Ezzel az anyagkészlet-csökkentéssel helyenként bizonyos zavarok keletkeztek a termelésben, ezek a zavarok nem széles körűek egyelőre és nem komolyak, de bizonyos zavarok már jelentkeztek. Azt hiszem, mindenki ismeri tapasztalatból, hogy ha egy bizonyos mennyiségű anyagkészlet nem áll rendelkezésre, akkor kezdődik a hóvégi hajrá, a termelés akadozik, és mindaz a nehézség, ami ebből adódik. Nem egészséges jelenség volt, amit meg kell itt említeni, hogy a létszámnövekedés úgy a munkásoknál, mint az alkalmazottaknál az év második negyedévében és harmadik negyedévében sokkal nagyobb volt, mint az természetes lett volna. Ez azt jelenti természetszerűen, hogy a termelést közvetlenül irányító gyárigazgatók és mások a nagyobb számra és mennyiségi eredményekre törekedve azt jelentős mértékben új munkaerő felvételével oldották meg, és nem a termelés belső fejlesztésével. A létszámnövekedés egy kissé egészségtelen volt. Nem sikerült a beruházásokban sem biztosítani egy olyan fokú koncentrációt, amelyet 1957-ben kiharcoltunk, és 58-ban is biztosítottunk. Ennek a lényege az, 396