A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gyón sajnál, az az, hogy a kommunista képviselők azok, akik a sablonos beszédeket elmondjak, s a pártonkívüli képviselők azok, akik élénkebbek, és jobban szólnak hozzá. Én nem is azt akarom felvetni, hanem inkább egy kicsit a bizottságok szerepének növelésére szeretném a figyelmet felhívni. Én egy ideig tagja voltam az egyik bizottságnak, a kereskedelmi bizottságnak voltam az elnöke. Mit csináltunk? Beszámoltattuk a minisztereket: hogy áll a kereskedelem, mondjuk az áruellátásban. A miniszter elvtársak ezt úgy fogadták, s teljesen érthető: hogy nahát van még egy hellyel több, ahol nekünk be kell számolni. Most már a bizottság előtt is be kell számolni. Én azt hiszem, elvtársak, hogy a képviselők, a bizottságok ennél többre képesek, mint hogy ott egy beszámolót hallgassanak. A két ülésszak között bizonyos kérdéseket megvizsgálhatnának, s foglalkozhatnának vele. Aztán a sajtó is közölhetné, és ez is a közvélemény előtt úgy jelenne meg, mint az Országgyűlés munkája. Mert magát a plénumot, magát az Országgyűlést olyan nagyon sokszor összehívni, mint ahányszor összehívják, nem nagyon lehet. Lehet, hogy valamivel többször lehetne, de ugyanakkor tényleg az van, hogy közben fél évig, vagy sokszor hosszabb ideig az ország közvéleménye nem tud arról, hogy az Országgyűlés szervei tevékenykednek-e. Én csak egy példát hozok fel, bár nem ez a legfontosabb kérdés. Például tudom, kint volt tőlünk egy delegáció Csehszlovákiában,

77 tanulmányozta az ottani dolgokat, s többek között a büntetés-végrehajtási intézményeket a képviselőház egy bizottsága ellenőrzi. Ehhez hasonlóan, ha ezen gondolkodnánk, sok olyan kérdést megoldhatnánk, ami a közvéleményt is megnyugtatná, ha megtudnák, hogy a képviselőház valamelyik bizottsága valamilyen területet ellenőriz. Ezt akartam az Országgyűlés munkájához javaslatként hozzáfűzni. Másik, a Minisztertanács kérdése. Azt tudom, hogy ez az előterjesztés nem törekedett, s nem is törekedhetett teljességre. De van a Minisztertanács munkájában két dolog, amivel találkoztam. Vannak neki ilyen országos szervei, egyikkel volt dolgunk egy ideig, ez az MTSH: a Magyar Testnevelési és Sporthivatal. Nem a tanácsról beszélek, mert az egy társadalmi bizottság, hanem a hivatalról. Ennek a hivatalnak állami vonalon semmiféle felsőbb szerve a valóságban nincs. Egy ideig, úgy tudom, Kállai elvtárs alá volt rendelve, mint művelődésügyi miniszter alá, most már nincs — úgy tudom —, a művelődésügyi miniszter alá kellene rendelve lenni [sic!] (Kállai Gyula elvtárs: A Minisztertanács alá van rendelve.) Jó, elvtársak, de ott napi ügyek vannak, amihez hozzájárulást kellene kérni, s kellene is, hogy ott valamilyen állami ellenőrzés legyen, s nincs. A másikkal nekem van dolgom, egy nagyon nagy szerv és fontos szerv: ez az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal. Elvtársak! Ebben a szervben több ezer ember van alkalmazásban. Hogy, hogy nem, ennek az állami felügyeletét én látom el.

78 Úgy volt, hogy a belügyminiszter alá rendelték, s a belügyminiszter elvtárs hozzám továbbította. Ott millió forintokról van szó. A megyei titkár elvtársak ezzel a szervvel sokszor találkoznak, hiszen a kataszteri térképeket is itt készítik. Ideológiai kérdések is vannak ott, és amikor én megpróbáltam megtudni, hogy mit jelent az, hogy én felügyelek, milyen jogaim és milyen kötelességeim vannak, akkor a Minisztertanács Titkársága azt mondta, hogy ő ezt nem tudja, de nagyon jó, ha én ezt a dolgot tisztázom, mert akkor legalább a többi elvtársak, miniszterek és más vezető elvtárs előtt is tisztázva lesz. Elvtársak! Jelenleg van ez a hivatal. Még egyszer hangsúlyozom, milliós, tízmilliós, százmilliós dolgokkal foglalkozik. Nagyfontosságú politikai kérdésekkel. 362