A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

nyelveken belül van, amit ez a határozati javaslat tartalmaz, de ágazatonként azért szükséges lenne, hogy a Gazdasági Bizottság bizonyos irányelveket hagyjon jóvá. Azért lenne szükséges, mert a 4. pont szerint egy ilyen előzetes koordinációs munka nélkül készülnek el a minisztériumi javaslatok, és ezeket később nehezebb lenne egy ilyen központi részletes irányelv nélkül egy szintre, közös nevezőre hozni. A másik indokolása javaslatomnak az, hogy az átszervezésnek bizonyos egyéb termelési és statisztikai összefüggései is lesznek, amelyeket szintén szükséges, hogy a Gazdasági Bizottság kidolgozzon, sőt arra vonatkozóan is bizonyos irányelveket adjon, hogy az egyes területeken, összefüggő területeken egy időben legyen végrehajtható az átszervezés, tekintettel arra, hogy eléggé nagy lehetőség van különböző időben történő átszervezésre. A javaslatom mindössze tehát az, hogy a 4-es pontot úgy alakítsuk át, hogy ezen alapelvek mellett a Gazdasági Bizottság a különböző ágazatok sajátosságainak megfelelő részletesebb elveket dolgozzon ki, különös tekintettel a termelési összefüggésekre, a műszaki fejlesztési követelményekre és nem utolsósorban annak érdekében, hogy a későbbiekben az összehasonlíthatóság fennmaradjon, ezért bizonyos statisztikai követelményekre is. KRESZÁN LAJOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Azokkal a tényezőkkel, amelyeket Apró elvtárs előterjesztett, ami az összevonás gazdaságosságát támasztotta alá, én azzal teljes mértékben egyetértek, annál is inkább, mert a közelmúltban, januárban egyesült a két nagy gyár, a Ganz és a MAVAG. Itt egynéhány hibára kívánom felhívni a figyelmet. Éspedig először azt szeretném elmondani, hogy ebben a tervezetben egyetlen pontjában sincs utalás arra, hogy a pártszervezetek helye és szerepe hol van. Ezt pedig azért mondom el, mert a közelmúltbeli tapasztalatunkban ez előfordult. Előfordult pl. olyan eset, hogy beszélgettünk a kerületi pártbizottsági ülésen, egyesítés vagy nem egyesítés, hát úgy foglaltunk állást, Csergő

75 elvtárs útmutatása alapján, hogy nem, közben Hidas

76 elvtárs egy félórára megcáfolt bennünket, hogy igen. Hát így nem szabad egy pártszervezetet lejáratni. Nyilván nem. De ezen túlmenően is van egy csomó olyan dolog, ha azt mondjuk, hogy a pártszervezet a vezető erő, amelyet nekünk a jövőben figyelembe kell venni a gazdasági tényezőkön kívül, és, mint ahogy van egy csomó szubjektív tényező is, amire egypár dologgal röviden utalni fogok. Kádár elvtárs az előző napirendi pontnál mondotta, hogy százezreket érintő kérdésekről döntünk. Nem egészen ennyi, de lehet, hogy több ezer ember sorsáról fogunk dönteni, éppen az ország gazdasági helyzetének a megjavítása érdekében. Miről van szó? Mit is akarnék mondani magyarul? Azt, hogy a pártszervezetek ebben az átszervezésben kapják meg az őket megillető helyet és szerepet. Ne fordulhasson az elő, mint ahogy volt nálunk, és amire utalt Apró elvtárs, hogy itt követtünk el hibákat. Most egy tervszerű átszervezésbe megyünk be, és itt megvan most már a mód, miután nem szükséges kapkodni, hogy a pártszervezeteknek ezt a szerepét biztosítsuk. Ezen túlmenően, ha mi a kommunistákat megnyerjük az átszervezés gondolatának, akkor már a csatát megnyertük. De ezen túl van még egynéhány olyan dolog, amire szintén fel kívánnám hívni a figyelmet. Az egyesítés előtt villamoson, autóbuszon, gyalog, mindenhol beszéltek az egyesülésről és fecsegésről, találgatásokról, és a munka ment. Elvtársak, nem célunk, hogy valamennyire is megakasszuk az átszervezés munkáját, és ez miből adódott, onnan adódott, hogy akik az átszervezéssel foglalkoztak, kisebb emberek fecsegtek, kikerült, és ez nyugtalanságot okozott mindkét 359 /