A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gyár területén [sic!]. Erre nekünk, úgy gondolom, nincs szükségünk, hanem arra van szükségünk, hogy a híreszteléseket, a találgatásokat meggátoljuk, és zavartalanul biztosítsuk a termelés menetét. Miért szükséges még továbbá a pártszervezetek bevonása, és ideértem a mozgalmi szerveket, a pártszervezet elvi irányítása után, hogy azok is vegyék ki a részüket ebből a munkából. Azért, mert mindenhol megvan a helyi sovinizmus, amire helyesen utalt Apró elvtárs, és ez is azt jelenti, hogy bizonytalanságot visz be az emberekbe, nem is először azokba, akik a padoknál dolgoznak, mert azoknak a munka megvan, ott már csak a bérezés kérdésénél ugrik ki a nyuszi a bokorból, hanem a vezetőknél van elsősorban a probléma. Ezért is szükséges az, hogy az illetékes pártszervezet kézbe fogja ezt a dolgot és előre lássa. Szükséges továbbá azért is, hogy a káderek kiválasztásánál, majd az elhelyezésénél, majd az emberséges elhelyezésnél biztosítva legyen, és esetleg, ahol van olyan, az ellenséges elemek eltávolításánál is ilyenkor a véleményét elmondja. Szükséges még a szervezeti felépítés kialakításánál is, hogy ott legyen a pártszervezet, mert ha hoznak létre szervezeti felépítést, nem biztos, hogy jó, de ha a pártszervezet ott van, szintén tudja hallatni a szavát, tudja bírálni azt, vagy jobbá tenni azt a javaslatot, amelyet hoznak [sic!]. Itt van a tervteljesítés. Véleményem szerint, akármilyen egyesítést hajtunk végre, akármilyen vállalatokat egyesítünk, nem volna helyes az, hogyha csak egy forintot is engednénk a tervből. Ezt meg lehetne csinálni felsőbb gazdasági szervek támogatásával, és így ebben Apró elvtársnak is komoly része van, ha a Ganz-Mávagban meg lehet csinálni, akkor nyilván meg lehetne csinálni a többi gyáraknál is. Hiszen azért visszük ezt a munkát, hogy többet tudjunk termelni és adni a népgazdaságnak. Van aztán olyan része még a dolognak, amely különböző üzemekben eltérő, pl. a szociális ellátások, itt most nem akarok a napközi bölcsődéről beszélni, az úgyis meg fog oldódni, egészségvédelem, a munkaruha, a bérezés, a normakészítés, a normaelszámolás és így tovább, egy egész csomó dolgot tudnék felhozni, hogy ezekkel is foglalkozni kell, éppen azért szólaltam fel, hogy a párt elvi irányítása mellett, a többi tömegszervezetekkel együtt menjünk bele ebbe a harcba, hogy ne forduljon elő az, ami nálunk előfordult, és aminek még itt-ott még mindig megvannak a maradványai [sic!]. Mondom, nem a munkásoknál vannak meg, hanem azoknál, akik az íróasztalnál ülnek. Akkor könnyebben át tudjuk fogni a területet, és könnyebben tudunk politizálni. Ez lett volna a javaslatom, és kérésem az, hogy ebben a 6 pontban legyen egy 7., amelyik meghatározza a pártszervezetek és a mozgalmi szervezetek helyét és szerepét, mert csak így kiadni nagyon egyértelmű dolog, és így nem szabad, hogy az elkövetett hibákból, amit Apró elvtárs is mondott, amit mi átéltünk, ne tanuljunk, úgyhogy én lényegében a pártszervezeteknek a szerepét kérem ide belevenni. KISS DEZSŐ elvtárs: Tisztelt elvtársak! Két megjegyzésem van. Az egyik, hogy az irányelvek is nagyon röviden foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de a határozat is túlságosan rövid. Én nem akarom megtoldani, valamiféle részleteket belevenni, de bizonyos elveket a munkastílussal kapcsolatban, azt hiszem, le kellene rögzíteni. A mi jelenlegi egész apparátusunk, állami, gazdasági apparátusunk olyan, hogy ott maga a munka elvégzéséért és a munka elvégzésének a minőségéért felelőst, azt nagyon nehezen lehet találni. Nagyon komoly bajok, problémák vannak, és valahogy arra utalni kellene, hogy egy ilyen átszervezés során olyan légkört, illetve nem is légkört, olyan szervezetet kialakítani, ahol az ellenőrzés, az egész ügyviteli munkamenet olyan, hogy 360