A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gosan oldjuk meg. Nem az a szégyen, hogy akár szalmatetős is lesz az a sertéskut­rica — mert van ilyen kutatóintézetben is, és nagyon jól tenyésztenek ott —, hanem az a szégyen, ha nincs közös állatállomány De mi súlypontosan fejlesztet­tük a bajai és a bácsalmási járást. Sajnos elég nagy gondunk van, mert gépekben, szállító eszközökben semmit sem tudtunk adni a felfutott járásnak, s ebből többek közt olyan probléma adódik, hogy most a kendert nem tudták időben beszállítani, megfeketedett, ezért leértékelték. Szóval, ilyen értelemben a minimális támoga­tást meg kell adni, és nagyon szeretném, ha mégis a megye ilyen értelemben bizonyos tájékoztatást kapna. Annyit, hogy körülbelül a területre megkapjuk-e a szükséges gépeket, és hát amennyire lehet, egyéb beruházási segítséget. De a gépeket tartjuk fontosnak, mindenekelőtt a traktorokat. Mi úgy látjuk, hogy ne­künk ehhez kellene 300 db traktor. A következő kérdés: úgy vélem, hogy a Központi Bizottságnak határozottan állást kell foglalni a szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermelő területek átszervezésével kapcsolatban. Én egyetértek Dögei elvtárs javaslatával, véleményével, hogy egy­szerűen népgazdaságilag indokolt, hogy ebben meglegyen a Központi Bizottság állásfoglalása. Hiába, tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos területeken ez fő kultúra, népgazdaságilag ez sokat jelent, szembe kell néznünk, ha nem korszerű­sítünk, akkor elmaradunk más országokkal szemben is, mert több éves kultúráról van szó, 4-5-6 év beletelik, míg az új telepítmények termőre fordulnak. Mi kb. a szőlőterület egyharmadánál szeretnénk fejleszteni. Vannak bizonyos elgondolása­ink, egyszerűen hozzá kell fogni, mert [ha] a termelésünk a szőlő-gyümölcsben így fog maradni, nem leszünk versenyképesek. Bizonyos előnyökkel jár ez a termelő­szövetkezeteknek, meg kell azért is tennünk, mert bizonyos perspektívát kaptunk azért a szőlőre, gyümölcsre vonatkoztatva most a Gazdasági Bizottságtól, 65 és meg kell tenni a korszerűsítést, a rekonstrukciót, át kell térni a csemegeszőlőre, azokat a gyümölcsféléket kell termelni, amelyek iránt külföldön is igény van. Ez nagyon komoly gond részünkről, és egyben kérjük a Központi Bizottság támogatását, ha másképpen nem, akkor konzultációs jelleggel, hogy megerősödjenek és elrendeződ­jenek bizonyos dolgok [sic!] A káderkérdéssel kapcsolatosan. Egyetértek én Kádár elvtárssal abban, hogy az embereket a munkán keresztül lehet kommunistává formálni. De úgy tapaszta­lom, hogy nem is harckészséggel, a törekvéssel, a lelkesedéssel van baj, hanem a meglévő szövetkezeteinkbe is még sok jól képzett elnököt, brigádvezetőt, agronó­must kell adni, mert ez az év is nagyon mutatta, hogy ahol a tavaszon megfelelő elnököt adtunk, vagy agronómust, ott nagyon gyorsan megváltozott a szövetkezeti élet és a körülmény is. Nekem az a véleményem, hogy a meglévő elvtársainkat el kell küldeni kisebb tanfolyamokra, vagy szervezzük meg úgy, hogy esetenként konzultációs jelleggel, megfelelő irodalom alapján növeljük körükben a közgazda­sági szemléletet, hogy azért a termelés alapkérdései, mégis az, hogy egységi terü­letről minél többet termelni, és minél többet átadni a legolcsóbban [sic!]. Nálunk a termelés a jó szövetkezetekben jól alakul, de sokszor úgy, hogy nem számolnak azzal, hogy mennyi gépi munkát fektetnek rá, mennyi műtrágyát adjanak. Tudják, hogy mindez szükséges, és akkor magasabb lesz a termelés, de hogy mi mibe kerül, ezt még a legjobb szövetkezeteink közül is nagyon kevesen mérik. És a pártmun­kásokkal kapcsolatban is nekem az a véleményem, hogy a legszükségesebb közgaz­dasági, üzemszervezési dolgokat el kell sajátítaniok. Ezzel rendkívüli módon 349

Next

/
Thumbnails
Contents