A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

fogjuk termelni. Az állatállományt az idei tapasztalatok szerint nem lehet egyszerűen bevonni, azt hiszem, itt is bátrabban szót kell érteni a parasztokkal. Ami a fejlesztést illeti: a dolgozó parasztságnak, az egyes rétegeknek persze különböző a véleménye a szövetkezeti mozgalomról. A mi tapasztalatunk szerint alapvetően azt mondhatjuk el, hogy ha látják a párt és a kormány határozott álláspontját, akkor a dolgozó parasztság megindul a szövetkezetek felé, mert alapvetően azért eldöntötték a parasztemberek, hogy itt most már nem lesz hosszú az út az egyéni gazdaságokban. Hát milyen viták vannak? Vitázunk velük abban, hogy mikor! Ok azt szeretnék, hogy minél később, vitázunk abban, hogy ki legyen az első, és vannak olyan problémák, hogy nem látnak még perspektívát az állattenyésztés vonatkozásában, meg nálunk a szőlőművelés területén. Én azt hiszem, itt is a nyílt beszéd sokat segít, és megteremtődik az a bizalom, hogy jelentős lesz az ez évi fejlődés, jók lesznek a politikai körülmények, és amint tapasztaljuk, nagyon akarja az apparátus is. A pártapparátus mindenekelőtt, de úgy látjuk, hogy a tanácsi, tömegszervezeti apparátussal is szót értünk. Itt azonban van egy furcsa dolog. Az anyag úgy teszi szóvá, hogy első eset a Magyar Szocialista Munkáspárt élete során, hogy egy határozatot nem hajtottunk végre. Mi azt tapasztaljuk, hogy olyan jelenségek vannak a járási bizottságok, a falusi pártszervek részéről, hogy a megyebizottság képviselői a Központi Bizottság politikáját, afféle illemből, de azt tapasztaljuk, hogy úgy gondolkodnak, hogy mi nem fogunk megharagudni, ha egy kicsit ők vagánykodnak és eltérnek [sic!]. Hát ha ez sikerül, akkor megdicsérjük őket, ha nem sikerül, akkor legfeljebb megszidjuk. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell, mert nagyon megerősödik ez a munkastílus. Az a helyzet, hogy a mai napon ma tárgyalja a Központi Bizottság a fejlesztési határozatot, a kiskőrösi járási bizottság összehívta 3 napra a járás aktivistáit, hogy megtárgyalja a járás szövetkezeti fejlesztését. És ezt eltitkolják előlünk, suba alatt csinálják. Persze mi azért erről tudunk, leállítottuk, és azt mondtuk nekik, hogy egy napon tanácskozzanak, az őszi vetésekről tanácskozzanak, és ha ezt megvalósították, majd összehívjuk őket a KB-ülés után, a megyei pártértekezlet után, és akkor tárgyaljuk meg a továbbfejlesztést. De ebben határozottan állást kell foglalni. Elvtársak! Én nem akarok szemrehányást tenni, élcelődni. De azért ezekkel az őszi fejlesztésű szövetkezetekkel úgy áll a dolog, hogy a legtöbb megye képes lett volna, hogy ereszt egyet a gyeplőn, és hozza létre az ősszel kedvező szövetkezeteket. Mert ennek van bizonyos előnye. Igaz, hogy sok munkába kerül, de azért mégis az történik — hát hiába, elvtársak, nekem ez a véleményem, és nem tudnak az ellenkezőjéről meggyőzni —, bizonyos értelemben rengeteg munkába kerül, de mégis ahol fejlődés van, ott kapják a gazdasági támogatást. Körülbelül megéri, mert az átszervezésen túl kell esni, addig korszerű gazdálkodást folytatni nem lehet. A megyei bizottság is elkészített bizonyos tervet, bizonyos elgondolásaink vannak. Végső soron számszerűségében is, mert ha az ember vizsgálja a községeket, ebből összeadódik egy bizonyos számszerűség is. Körülbelül 150 000-200 000 holdra gondolunk, ez megduplázása a jelenlegi területnek, ebben 20 000 kh szőlő is van. Fehér elvtárs tájékoztatott bennünket arról, hogy országosan mi áll a megyék rendelkezésére, illetve országosan általában mi áll rendelkezésre. Kádár elvtárs beszélt erről a témáról, mi sem kívánjuk semmiképp, hogy előre építsünk istállókat, sőt az állattenyésztésnél a legmesszebbmenőkig arra törekszünk, hogy házila348