A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gazdálkodásban legyen. Feltétlenül megvan a lehetősége annak, hogy egyszerű eszközökkel a termelőszövetkezetekben létre tudjuk hozni azokat a nagyüzemi férőhelyeket, amelyekben ideiglenesen 8-10-15 éves időtartamra el tudjuk helyezni a termelőszövetkezeti tagok közös állatállományát. Azonban ebben a vonatkozásban nem teszünk elég erőfeszítést, és ha úgy keressük a kivezető utat, hogy jó, hát az egyéni gazdaságban megvan a férőhelye az állatállománynak, és ott jobb is, mintha mi ideiglenes szalmatetős, meg nádtetős, szabadtartásos istállóval próbálkozunk a közös állomány összehozására, akkor egy kicsit megkerüljük az egyébként üzemgazdaságilag, nemzetgazdaságilag, nemzetjövedelmezési szempontból a mezőgazdasági termelésnek ezt a rendkívül fontos problémáját. A dolgozó parasztok termelőszövetkezetbe lépésénél éppen az állatállománynak egyéni gazdálkodásból a közös gazdálkodásba való átvitele egyik legnehezebb feladat. S ha nincs férőhely, akkor minden további nélkül mi magunk is ennek a kisebb ellenállásnak az irányába megyünk, pedig ha idejében a termelőszövetkezeti szervezés mozgalmi, agitációs munkája során erre vonatkozólag a lehetőségeket is megbeszéljük azokkal a dolgozó parasztokkal, akik ma még egyéni gazdákként az állatok tulajdonosai, velük együtt tudjuk kialakítani azokat a lehetőségeket, amelyek az állati férőhelyek szempontjából rendelkezésünkre állnak. Amiről még szeretnék szólni, az most, amikor a javaslat értelmében néhány hét múlva az egész országban meginduló termelőszövetkezeti mozgalom előtt állunk, feltétlenül szükséges, hogy szóvá tegyem. Ez pedig a párt határozatainak a maradéktalanul való betartása. Azt hiszem, nem lenne jó olyan tapasztalatokat szerezni, most majd országos viszonylatban beinduló mozgalomban, mint amit ez év tavaszán azokon a területeken volt, ahol ebben a vonatkozásban igen jelentős nehézségeket okoztunk [sic!]. Én nemcsak a márciusi határozat be nem tartására gondolok, hanem egyéb helyi elgondolások, a központi intézkedésektől eltérő gyakorlat olyan problémáira, amelyről szól a határozati javaslat bevezető megállapítása és az értékelő rész, amelyet egyrészt azért követtünk el, mert egy kicsit, hogy úgy mondjam, elnézőek voltunk azokkal a hibákkal szemben, és ha a központi vezetés részéről, vagy megyei, járási vezetés részéről nem vagyunk elnézők a hibákkal szemben, később sokkal kevesebb bajt kell nekünk orvosolni, mint ahogy ebben az évben nem egy megye tapasztalata mutat[ja], ahol idejében léptek fel a határozattól eltérő módszerek megszüntetéséért, ott hamarabb szűntek meg a bajok. A javaslatban van egy olyan rész, hogy a szociális alap növelése érdekében az állami tartalékföldek földjáradék összegét a szociális alapba kell helyezni. Ez általában a termelőszövetkezeteknél nagyon furcsa módon jelentkezik. Rendkívül nagy a szóródása az állami tartalékföldeknek a termelőszövetkezetek között. Sok olyan termelőszövetkezet lesz az új termelőszövetkezetek között is — de már a mostaniak között is van bőven —, ahol nagyon kicsi az állami tartalékföld aránya a szövetkezeti gazdaságban, és ezt az állami tartalékföldek földjáradék összegét valami jelentős tényezőnek felfogni a szociális problémák megoldására a termelőszövetkezetekben én nem tudom feltételezni, nem lesz valami jó eszköz. Ellenben az öregek problémája, az mégiscsak egy olyan probléma, amellyel a javaslathoz, hogy úgy mondjam, hozzá kellene még azt tenni: az olyan szövetkezetek, mint amelyről Losonczi elvtárs szólt, mint az istvándi szövetkezet, ahol elöregedő emberek vannak a szövetkezetben, akik pár év múlva munkaképtelenné válnak, ott nyilvánvaló, valami módon meg kell találni a lehetőségét annak, hogy ezeknek az 346