A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

országból, vagy a Viharsarokból éppen úgy, mint a Dunántúl másik részéről eljönnek a tsz-elnökök tapasztalatcserére, és én azt hasznosnak tartom. Ezt államilag elő is segíteném nekik, hogy kedvezményes utazást vagy mást biztosítsunk. Többet tanul így egypár nap alatt, mintha beül egy iskolába, és itt egy okos ember elkezdene beszélni olyan nyelven, amiből ő nem sokat ért, a munkaszervezés különböző olyan problémáiról, amit a közgazdászok általában el szoktak mondani, amiből egy parasztember nem sokat ért. Szó esett itt a jövedelemelosztás különböző módjairól, én ezt felvetettem a decemberi ülésen is, hogy minket sokat támadtak azért, hogy mi valamilyen más utat csinálunk, ami nem is szocialista és elítélendő. Meg kell mondani, hogy ez a módszer, amit mi csinálunk, garantált jövedelemelőleg a tagoknak, ez tetszik a szövetkezeti vezetőknek és tagoknak egyaránt, most már az egész ország területén. Egyedüli egy baj, hogy nincsen anyagi eszközük arra, hogy ezt biztosítani tudnák. De feltétlenül jó dolog az, hogy ez ösztönzést ad arra, hogy anyagi alapokat teremtsenek arra, hogy a vezetők maguk is lássák, hogy mennyire jobban megmarad a fiatalság a termelőszövetkezetben, ha havonta kap bizonyos jövedelem-előleget, amit biztosítanak a számára. Én szóvá tettem az egyik tsz-ben, ahol nagyon elkeseredett volt a hangulat, hogy mi lenne az igényük, ami őket kielégítené, hogy kaphatnának előleget rendszeresen. Azt mondták, hogy ha 10 forintot kaphatnának, nagyon meg lennének elégedve, munkaegységenként, havonta. És én azt hiszem, hogy ez nem is nagyon nagy igény Az a baj, hogy elmúlnak hosszú hónapok, és nem kapnak egy fillért sem, és nincs kilátás arra, hogy ősszel is kapnak, ez azt eredményezi, hogy a tagság mind kevesebb lesz. Valahogy úgy néz ki ez a dolog, azt mondják (vita folyik azon), hogy előbb dolgozzunk-e, és azután látjuk meg a hasznát, vagy előbb lássunk valamit, és utána dolgozzunk? És nagyon érdekes, hogy a „mi lett előbb, a tyúk vagy a tojás", a tag adjon előbb munkát és jövedelmet csináljon, vagy a szövetkezet valahogyan adjon neki előleget, és akkor nagyobb lesz a jövedelem, mert lesz kedve dolgozni. Ezt a kérdést valahogyan meg kellene oldani. Én jónak tartom a garantált munkaegységet, illetve jövedelemelőleget, de ott, ahol nincs meg az anyagi alapja, jó az is, amit csinálnak az ország különböző szövetkezetei, hogy a termék után írjanak jóvá munkaegységet, amit mi csináltunk 1953-ban. Akkor azt mondták, hogy ez valami részesművelés és nem is egészen szocialista valami, mert a lényege az, hogy munkaegységet kaptak a betakarított termék mázsája után. Persze, mindaz jó, ami előreviszi a termelést, növeli az árutermelést, és a tagoknak is az anyagi érdekeltségét növeli. Az egyéni parasztok hogy néznek ki ott Somogy megyében? Kétségtelen, hogy várják, hogy mikor jönnek szervezők, mikor kezdődik meg újra a szövetkezeteknek a fejlesztése. Én egy dolgot látok veszélyesnek. A kettős feladat megvalósítását általában úgy tartjuk, hogy mivel igen jó termés volt, hogy ez feltétlen a szövetkezetek szervezésével együtt jár, hogy több legyen a termés. Én azt tartom, hogy nem szabad elfelejteni, hogy ezt a területet gondosan előkészített földbe az ősszel vetették be a parasztok, amiről most magasabb termés lett, és a szövetkezetek is megfelelően előkészített vetésforgó szerinti talajba vetettek. Az idén más a helyzet, most a szövetkezetek olyan földbe vetnek, amibe szabályszerűen nem szabadna vetni, rosszul előkészített, sokszor magas gazt szántanak bele. A másik, hogy az egyéni parasztok kevesebb területet vetnek be, és szintén nem használnak műtrágyát, nem készítik elő a vetőmagot, és ez kétségtelenül ki fog hatni a jövő évi termelésre. Most mit csináljunk? Várni nem várhatunk a szövetkezet fejlesztésével, mert az 339