A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tavasszal, egynéhány helyen összevitték az állatot, nyáron karámban is el voltak ezek. Most a tél folyamán, miután nem tudtunk istállót építeni, mit csináljunk? Tartsuk a karámban, a hidegen, ahol az állatok tönkremennek, vagy vigyük vissza a parasztokhoz? Az sokkal rosszabb, mintha el sem hoztuk volna őket. Szerintem, nem is azt akarnám, hogy növénytermelő szövetkezeteket hozzunk létre, hanem ott, ahol nem tudjuk összehozni az állatokat, legfeljebb a munkaegységre eső takarmányérték legyen magasabb, és egyelőre, míg nem tudjuk megteremtem akár saját erejéből, akár az állam segítségével a közös férőhelyeket, addig legyenek nála az állatok. Most az árutermelés kérdése a lényege a szövetkezetnek, hogy a paraszt a közös asztalra is igyekezzen minél többet tenni. E téren is vannak hibák. Megnéztem a múltkor a járási összesítést. A barcsi járás fele még egyéni paraszt, a fele már a termelőszövetkezetben van. A tsz-ek szabad gabonát, illetve szerződéses vagont beadtak 30 vagon 36 q-t, az egyéniek 409 q-t. A barcsi járás területének 3%-án gazdálkodunk mi, mi adtunk az egyéniek által adottnak háromszorosát és a tsz-ek összesen beadott gabonájának a kétharmadát. Tehát, baj van itt a tsz-eknek az áruértékesítésével is, és az egyéniekével különösen. Az kétségtelen, hogy azok a szövetkezetek, amelyek törekedtek az állatállomány megteremtésére és a férőhely biztosítására, ezek már fognak tudni tartani a télen hízót és hízottmarhát is. Az áruértékesítés teljesítésénél fontosnak tartom azt, hogy az állattenyésztés jövedelmezőségére is gondoljunk, amikor a szövetkezeteket minden áron arra akarjuk szorítani, hogy minél több húst termeljenek az állattenyésztésük folytán. Itt szeretnék egy otthoni példát elmondani. Mi az idén 120-130 q körüli marhahúst, disznóhúst adunk az államnak. Ez azt jelenti, hogyha mindenki ennyit adna, akkor nem volna disznóhús probléma a piacon. Tehát másképp állnánk. Fontos az áruértékesítésnél az is, hogy jövedelmező legyen, a tagokat megtanítani arra, hogy minél olcsóbban tudjanak előállítani egy-egy kg húst. Ugyanez vonatkozik a tejtermelésre is. Ha mi nem tudjuk biztosítani, hogy a szövetkezetnek jövedelmező legyen a sertéstenyésztés és hizlalás, akkor vonakodnak a tsz-ek is a sertéstenyésztéstől és hizlalástól, ami jelenleg van is. Jelenleg nálunk az 1 kg sertés előállítási költsége takarmányértékben 8-9 Ft. 26-28%-os takarmány-értékesítést tudunk elérni, így már jövedelmező. Persze, ennek feltétele volt az is, hogy egyik sertéshizlalónkat, aki nem tudott eredményesen dolgozni, leváltottuk, Kádár elvtárs ismeri az öreg Szilit. Ez nagyon meg volt sértődve, őt, az öreg párttagot stb., az mondtuk, hogy aki a termelésben nem tudja megállni a helyét, félreállítjuk még akkor is, ha párttagról van szó. Most kevés szó esett itt a termelőszövetkezetek gépellátásáról, a gépállomások munkájáról és a termelőszövetkezetek saját gépvásárlásáról, bár a javaslat foglalkozik ezzel. Én nagyon örülök annak, hogy lehetővé vált a termelőszövetkezetek saját géppel való ellátása,

58 nálunk az idén már saját gépek dolgoznak, és sokkal gördülékenyebb a munka, sokkal jobb a talaj előkészítés. Az is igaz, hogy nekünk többletkiadást okoz az, hogy többe kerül az 1 hold költsége, mint azoknak, akiknek 35 Ft-ért dolgozik a gépállomás. Azt mondtuk, hogy ez a terméstöbbletben fog megmutatkozni, és úgy is van, hogy mi is egyszer szoktuk megkapálni a kukoricát kézi kapával, de négyszer kaptak sorközi művelést, mert gépeink voltak. És 40 q-án felüli kukoricatermésünk lesz. Tehát már ezzel a kiadásnak egy része bejön. A gépállomások munkájáról. A gépállomások munkája javult az idén, különösen ott, ahol a tsz-ek adtak traktorosokat. Azonban meg kell mondani, hogy a nagyobb 337