A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

minden termelőszövetkezetre. A mi környékünkön, a barcsi járásban a fele szövetkezet dolgozik jól. Egyik része azonban nem. Külön vizsgálgattam, hogy melyik szövetkezetek azok, amelyek a legrosszabbak. Talán azt mondhatnám: ott, ahol a vezetők nem megfelelők, ahol olyan vezetőt választottak, aki maga sem akarta vállalni ezt a munkát, vagy olyat tettek oda, akit a tagság nem akart. És itt nem mennek jól a dolgok. Én felhívtam már a járás vezetőinek figyelmét, hogy tegyenek valamit ezeken a helyeken, de maradtak a dolgok, csak ígéretet kaptam. Év végén úgy állnak ezek a szövetkezetek, habár van köztük régebbi szövetkezet is, hogy siralmas a helyzetük. És a hangulat is nagyon rossz. Én, aki most már régi jogosult tsz-tag vagyok — 10 éves elmúltam —, én nem hallottam olyan rossz hangulatot és trágár, csúnya beszédet tsz-asszonyoktól, mint tegnapelőtt az egyik termelőszövetkezetben. Ebben a szövetkezetben több mint a fele kukorica nem lett bekapálva, a bíborherét azt rendben lekaszálták, a burgonyájukat a vetőmag-tartalékolásra szelektálták, és 120 hold rétjük nem lett lekaszálva egyszer sem. Kb. 2 Ft fog jutni munkaegységenként az év végén és természetben sem sok. Nagyon érdekes a természetbeni osztás a barcsi járásban, 2,64 kg búzát osztottak munkaegységenként előlegképpen, de további osztalékra nincs meg a búza. Nem volt rossz a termés. Én különben kezdtem nézni. Nem sok az egy tagra jutó munkaegység. Nem osztottak sokat, és végén mégsem jut, akkor hova tették? Hát hova tették? Visszaadták a behozott területre adott vetőmagvat, vetőmagot tettek el jövőre, résziből aratták le, és résziből

57 csépelték el a gabonát. így nem maradt osztalék, és most a tagok arról beszélnek, hogy milyen kevés kenyérgabona jut. Ez kétségtelen. Ami a fiatalok és az öregek helyzetét illeti, Istvándiban voltam tegnap, ott is 58 esztendő az átlagos életkor a tagok között. Kerestem a fiatalokat, hogy hol vannak. Egy részük elment, másrészt egyke község Istvándi, és nem is voltak fiatalok. Az öregek közül 308 volt felvéve a tsz tervébe, most vannak 120-an. Nem is mondható, hogy a tagság nem dolgozik, az erejéhez mérten dolgozik. Azonban az eredmény itt is nagyon rossz. Egyrészt a vezetés gyenge, ebben a községben úgy volt, hogy a fejlelődés után a járási népfront elnökét választották meg elnöknek, mivel az tevékenykedett ott a leghatékonyabban a szervezés során. A népfrontelnök nem akarta vállalni, de a járási pártbizottság határozott utasítására vállalta, azonban úgy, hogy csak ideiglenesen. A végén is otthagyta a szövetkezetet. Ekkor egy olyan középparasztot választottak, aki maga sem akarta vállalni. Úgyhogy betegen mennek a dolgok, beteg maga a tagság is. Nem mondhatnám, hogy nem akarnak ezek dolgozni, de a fizikai erejüket meghaladó munka az, ami rájuk vár. És most szeretnék mindjárt egy javaslatot tenni, hogy mit csináljunk az ilyen községekben. Gépet meg annyit adni nem tudunk, hogy ott a munkákat annyira megkönnyítsük, hogy az Öregek ott a munkát el tudnák végezni. Most, amikor volt a földrendezés a tavasszal, a községnek, a község lakosainak a tulajdona egy tagba került, és ez rájuk vár most. Ennek a községnek a területének egy részét, nem is kis részét, a szomszéd község, Szulok község parasztjai művelték bérbe, felesbe és különböző módon. A szulokiaknak foldigényük van, az istvándiak szívesen adnának földet, csak hát olyan szerződésileg nem adhatnak, hogy „átadjuk". Valamiféle intézkedést kellene hozni, hogy ilyen esetben a szomszéd község tsz-éhez adjunk át területet, ha erre lehetőség van. Különben veszélyeztetve lesz itt a termelés. Amiről vita volt néhány felszólaló felszólalásában: a háztáji állatállomány mértéke és értéke körül. Én nem úgy fogom fel a kérdést, hogy megalakul egy tsz, és ott holnap feltétlenül vigyük be az állatokat, ha nincs hova bevinni. Én elnéztem a 336