A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

véleményt, hogy kb. mit gondolunk, elmondottuk az elvtársaknak, hogy mi az eddigi eredményeink megduplázását akarjuk. Ez, mint célkitűzés, ami azt jelentené, hogy a megye szántóterületének, tsz-be szervezhető szántóterületének 50%-a. Ez holdakban 100 ezer holdas fejlődést jelentene. Mi ennek feltételeit látjuk most biztosítottnak, illetve reálisnak, és úgy gondoltuk, hogy mindenekelőtt a feketeföldi területeinken, ahol a politikai feltételek is előbbre vannak, kezdjük meg ezt a munkát. Felmerült, hogy termelőszövetkezetek vagy a termelőszövetkezeti csoportok irányában is folyjon-e munka? Azt gondolom, hogy feltétlen helyes figyelembe venni azt, ami a határozatban van, hogy ahol nincs meg a feltétel, ne erőltessük a magasabb formát, de mindjárt megmondom, hogy az én meggyőződésem szerint a dolgozó parasztok maguk is a fejlettebb formát fogják többségükben választani. Ezzel számolni kell, mert van egy olyan hangulat — és erről beszélnek is a dolgozó parasztok —, hogy hát ha lépünk, akkor már ide lépjünk. De azt gondolom, helyes figyelembe venni ezt, ahol nem megy, nem erőltetünk. Volt egy ilyen pozitív irányú fejlődés nálunk is az alacsonyabb típusból: 66 termelőszövetkezeti csoportból 27 maradt. Ez is mutatja, hogy ha foglalkozunk velük, akkor jelent egy lépcsőt a fejlődésben, és meg lehet teremteni a nagyüzem feltételeit sok vonatkozásban más, alacsonyabb forma keretei között is. A kettős feladattal kapcsolatban röviden azt szeretném mondani, hogy helyeslem a javaslat megállapításait ezzel kapcsolatban, s ami itt elhangzott. De azt is hozzáfűzném, hogy tényleg úgy van, hogy országos méretekben lehet erről beszélni. A mi megyénk, mivel nem is léptünk akkorát előre, abban a helyzetben volt, hogy kicsit többel tudott hozzájárulni az ország ellátásához. Mi teljesítettük a búzatervünket, a sertés-tervünket, mintegy 5000 darabbal túlszerződtük a megemelt tervünket, és más cikkféleségben, baromfiban különösen nagy előrehaladás volt, és azt hiszem, helyes és kell is, lehet is még nálunk erőfeszítéseket tenni a jövő év megalapozása szempontjából is. Azonban szeretném megmondani, elvtársak, hogy reális alapokon kell ezt is tenni, mert magunkat fogjuk becsapni, ha az következik, hogy Csongrád megye, mint aktív sertéstenyésztő megye adja oda az ország ellátásában sertésállományának, összállományának 47,6%-át. Akkor, amikor az országban 30%-át vásároljuk fel az állománynak. Ez nagy, amit jövő évre előirányoztunk. Szóval reális alapokon, maximálisan kell megfeszíteni a tervet, mert magunkat fogjuk becsapni, ha túlméreteztük a tervet. Természetesen, ezt meg kell vizsgálni, reális alapon. Azért is megemlítem ezt, mert nemcsak a termelőszövetkezeti megyékben jelentkezik probléma, hanem olyan megyében, mint a mi megyénk, a termelőszövetkezeti községekben is. Megvizsgáltunk, elvtársak, néhány termelőszövetkezeti községet, és a következő tapasztalat van. Mintegy 15%-kal kevesebb a vemhes koca, mintegy ugyanennyi százalékkal kevesebb a szoptatós koca, ami azt jelenti, hogy 30%-kal több anyakoca áll üresen, mint a megelőző esztendőben. Tettünk erőfeszítéseket, hogy ez ne következzen be, ne legyen ebből valami nagy kiesés, de sajnos, ezek a tények, és közös erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ez ne eredményezzen nagy kiesést. De ezzel számolni kell. Én nagyon egyetértek azzal, hogy a háztájiban is fokozni kell a felvásárló tevékenységet, a háztájiban termelt állomány hiányában, és országosan is fel kell lépni olyan jelenségek ellen — nem tudom, máshol hogy tapasztalják — nálunk egy-két szövetkezetben, olyanban is, mint a makói Úttörő, amelyik nagyon fejlett szövetkezet — bár ott tartana már minden 323