A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szövetkezetünk — kiadták ukázba, hogy a háztájiban senki ne tartson baromfit. Elhatározták. Következő lépés — mondják —, senki nem fog sertést tartani a háztájiban, mert mi előre akarunk menni a kommunizmus útján. Van ilyen rossz felfogás, pedig, elvtársak, abban a szövetkezetben közel ezer dolgozó paraszt van, ami 6-700 család, ha mindenki csak egy disznót ad el az államnak, az nagy dolog. Ez országosan — ha kivetítjük — nagy segítséget jelent az ellátásban. Szeretnék röviden felvetni egy javaslatot. A tagosítással kapcsolatos kérdésekkel én alapvetően egyetértek, de kérem a Központi Bizottságot, mérlegelje azt, hogy olyan nagyhatárú alföldi városokban, mint pl. Hódmezővásárhely, ahol 81000 kat. hold van, valamilyen határrészi bontásban, ha külön engedéllyel is, legyen lehetséges a határrészben a tagosítás, mert, elvtársak, 81 000 holdon 80%-ot csinálva nem lehet garantálni, hogy — akármilyen jó feltételek is vannak —, hogy egy nekirugaszkodással sikerül. És akkor esetleg abból erőszakoskodás jön ki, mert attól viszont nagyon irtóznak, hogy szétszórt parcellán, nagy területen kelljen esetleg egy vagy két esztendőn át dolgozni. Én egyetértek egyébként teljesen ezzel az elgondolással, csak, ha lehetne — akár külön engedéllyel is " ebben a vonatkozásban valamit tenni. Meg szeretném említeni, hogy van egy bizonyos tapasztalatunk a termelőszövetkezetek egyesülésével kapcsolatosan. Elég sok termelőszövetkezetünk, 4-500 holddal rendelkező szövetkezetünk egy község határán belül egyesül. Két-három ilyen szövetkezet. Ez helyes. Létrejött a 400 hold helyett 1200, másfélezer holdas szövetkezet, amelyik a mi viszonyaink között leginkább életképes. De mire észrevettük, elvtársak, két községünkben már 5000 holdon felüli szövetkezet jött létre, és jelentkeznek mindenünnen, hogy mi is akarjuk, mi is akarjuk, és nálunk az Alföldön, ahol nagyhatárú községek vannak, nem szabad az „egy község, egy szövetkezet" elvét mechanikusan alkalmazni, mert ebből az fog születni, hogy nem bírnak a vezetéssel, nem bírnak a gazdálkodás megszervezésével, üzemszervezést megfelelően kialakítani, és nagy baj származik belőle. Ezt azért említem meg, mert van ilyen nyomás alulról, és úgy tudom, hogy máshol is említették az elvtársak, hogy más megyében is volt olyan, hogy mire észrevették, már létrehoztak ilyen nagy szövetkezeteket, és ez nem helyes. El akartam mondani, Kádár elvtárs említette, én is egyetértek, hogy Horváth elvtársat nem szabad bántani véleményem szerint sem azért, mert felvetette az életben meglévő problémát, annak ellenére — ezzel én sem értek egyet —, hogy elodázzák, ha a feltételei megalapozottak. Azért, elvtársak, azok nagyon az életből vett problémák, és aki ebben a kérdésben egy kicsit elmélyed és ismeri, azt tudja, hogy tényleg ezek minket szorítanak. Ha ezeket meg tudjuk oldani, többek között a munkaerő teljes bevonását, a családtagok bevonását, elvtársak, akkor nyertük meg körülbelül a csatát, mert akkor majd nem lesz az a problémánk, hogy egy kicsit megszorult a munka, és akkor kell szólni az üzemi munkásoknak, hogy gyertek ki azonnal, és törjétek a kukoricát. És más kérdésekben is. Én mérlegelésképpen feltétlen helyesnek tartom, hogy foglalkozunk ezekkel. KISS KAROLY elvtárs: Putnoki elvtárs, utána Klaukó elvtárs. PUTNOKI LÁSZLÓ

47 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Heves megyében, a megyei pártbizottságon belül, ezt az előterjesztést megtárgyaltuk néhány elvtárssal, akire tartozik, és mi ezzel az előterjesztéssel és határozati javaslattal egyetértünk. 324