A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Itt még egyszer szeretnék foglalkozni a tsz-mozgalom anyagi feltételeinek a kérdésével. Azért, mert azt hittem, hogy a múlt év decemberében itt tiszta helyzetet teremtettünk, hogy ezt hogyan kell kezelni. És én úgy emlékszem, hogy megegyeztünk abban, hogy a szervezésnek nem lehet előfeltétele, hogy már előbb annak a tsz-nek az anyagi alapja meg legyen teremtve. Erről szó nem lehet. Ez sem politikailag nem egészséges, sem népgazdaságilag, és általában abszurdum. Erről már népgyűlésen is beszéltünk. Milyen tsz az, hogy valahol egy egyénileg gazdálkodó falu közepén vagy valahol, felépítenek egy óriási, gyönyörű szép istállót és mindent, ami kell, és utána kezdjük el hívni a parasztokat, mint valami lakodalomba a vendégeket, hogy most már menj be. A föltehető reagálás az lenne, hogy újabb igényekkel lépnének fel, és azt mondanák, hogy az istálló jó, de az iroda még nem jó, mesterséges megtermékenyítés is kellene — mert tudományosan már ők is tudnak gondolkozni —, és majd aztán szóljatok, ha már az is meglesz. Hiszen ez egy abszurdum. De ugyanakkor azt is mondtuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy ez elhanyagolható kérdés, hanem előbb jön a megszervezés, és rögtön már azon a napon kezdődik a megszervezett tsz anyagi megszilárdításának a feladata. Ugyanolyan hiba volna először a megszervezés előfeltételeként állítani, hogy legyen meg előbb az anyagi bázis, mint amilyen hiba volna, ha a megszervezés megtörtént, hogy nyomban a fő kérdésnek nem az anyagi megszilárdítást vennék. Ezt azért mondom, mert a Horváth elvtárs által mondottakból azt nem helyeslem, amit itt célzásképpen mondott az istállókkal és hasonlókkal kapcsolatban. Nem tudunk előre, egy kutyaólat sem tudunk előre felépítem, ez egy abszurdum. Országosan másként áll a kérdés. Országosan a KB a kormányon keresztül köteles előre tartalékot képezni a várható fejlesztésre, megszilárdításra. Mert országosan nem lehet úgy csinálni, ahogy az idén félig-meddig csináltuk, mert mi erre az évre 6 milliárdos tartalékot nem képeztünk, hanem utólag rohangáltunk, hogy hogyan, miképp. Ezt nem lehet rendszerré tenni. Állami, országos értelemben előre kell bizonyos anyagi eszközöket tartalékolni és biztosítani a várható fejlődés alátámasztására. Szerintem ez a helyes szemlélete a kérdésnek. Hogy helyileg semmit előre, országosan pedig a maximumot tartalékként biztosítani. Ezt nem lehet másképp felfogni helyesen. Egypár politikai kérdésről. Elvtársaim, mi nem véletlenül vetettük fel azt a dolgot, hogy úgy kell nekünk a termelőszövetkezeti mozgalmat nézni, mint olyan kérdést, amelyiken keresztül a becsületes dolgozók széles körében az ellenség mozgósítani tud az állam, a rendszer, a párt ellen. Ez az egyetlen, ez idő szerint. Hogyha valamilyen egyéb nagy hibát nem csinál, mert ilyen hibát lehet egy hónap alatt csinálni, hogy kettő vagy három legyen, de most nincs. A dolgozó emberek életszínvonala, a közhangulat, a közszellem, általában a társadalom kérdései olyanok, hogy nem tud becsületes dolgozókat nagyobb számban az ellenség a rendszer ellen fordítani. De ebben igen. És ezt nekünk számba kell venni, mert azt is megmondom, most már az ellenforradalom tapasztalataira vonatkozva, azt hiszem, elég világos számunkra, hogy nekünk az USA hadseregével szemben van szövetségesünk. A szovjet hadsereg. így csak képletesen mondom, nemzetközileg. Ami a belső ellenséget illeti, szent meggyőződésünk, és azt hiszem, ez a Központi Bizottság véleménye, hogy ha senki nekünk ebben nem segítene, ha senki, egy szem szovjet katona nem segítene, akármilyen harcban, de összetörnénk az ellenséget. Igaz. Hát ilyen értelemben mi nem félünk az ellenségtől. Egy esetben tud veszélyessé válni, ha saját zászlaja alatt nagyobb számú becsületes dolgozót tud a 315