A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Központi Bizottságnak egyértelműen meg kell mondani, hogy feltétlenül helyes volt. És azok jártak el helytelenül, akik ezt nem hajtották végre pontosan. Mert ha ez a pozíciónk nincs meg, akkor nem tudunk tovább rendesen dolgozni. Mert onnan van az eredmény, hogy decemberben a szervezésre koncentráltunk, és márciusban a megszilárdításra koncentráltunk. Nem volt erőnk sem gazdaságilag, sem politikailag, se semmi, hogy mellőzhettük volna ezt a koncentrálást. Ebből egyébként következik még egy valami, elvtársaim. Az előttünk lévő javaslat, bár itt többnyire a szervezésről van szó, ez tulajdonképpen egy kettős feladat, nem a termelési vonatkozásban, a tsz-mozgalom szempontjából, és én az első helyre, a megszilárdítást állítanám, és a második helyre a télen megteendő lépést, a szervezést tenném. Miért ajánlom én itt? Először is vannak vármegyék, amelyek termelőszövetkezeti vármegyék, vagy pedig hovatovább azok. Ez mi az ördögöt fog csinálni addig? Én azt hiszem, hogy a tsz-mozgalom jövője szempontjából, mint mozgalom szempontjából, aztán népgazdasági szempontból, tehát a termelési feladat megoldásában az ország szempontjából létfontosságú, hogy a tsz további megszilárdítási munkája homloktérben áll. Ez természetesen nemcsak Győrre, Szolnok meg Veszprém megyékre vonatkozik, hanem valamennyi megye pártbizottságára, mert valamicske mindenhol van, amit még meg kell szilárdítani. Több vagy kevesebb. És mikor tanácskoznak, ezt ne másodrendű kérdésnek tekintsék. A másik pedig az új szervezés. Most valamit a hibákról és nehézségekről is, mert azok is voltak. Itt meg vannak nevezve ezek a hibák, hogy munkahelyről hazaküldtük az egyéni paraszt családtagját, hogy ha majd az apád belép a szövetkezetbe, akkor jöhetsz dolgozni. Különösen veszedelmesek voltak ezek a felelőtlen ígérgetések, ezek különösen veszedelmesek voltak, és nagyon megnehezítette munkánkat. Azonkívül az a bizonyos tanácsra cédulával való behívás,

38 az sem használt, és ezt tudni kell. Ez nem volt hasznos. Ez volt a mínusz abból a nagy és nagyon szép eredményből, amit elértünk, amiért később aztán kamatokat is kellett fizetni, ugyanazoknak a pártszerveinknek, amelyek aztán ezt a munkát rosszul végezték. Most van egy más kérdés, bizonyos nehézség, ezt is szóvá kell tenni, elvtársaim, hogy a megszilárdítás ebben az évben a népgazdaságnak valamicskével több mint 6 milliárd forintnyi értékét kötötte le a nemzeti jövedelemből. Ezt tudni kell. Csak számoljanak, elvtársak! Ez az összeg az évi beruházásnak több mint a fele. Az egész ország évi beruházásának több mint a fele az a beruházás. Persze, ez nem mind beruházás, ez a 6 milliárd. Ennek jelentős része beruházás, egyéb mindenféle kiadás az állam számára, de összesen valami 6 milliárd egyszáz-kétszáz millió forint volt. Megmondom őszintén, hogy a párt és kormány gazdasági munkáját semmi jobban nem dicséri, mint ez. Az összes hiányosságok ellenére, hogy ilyen hallatlan összegű megterhelést el bírtunk vállalni és végre is hajtani anélkül, hogy a népgazdaság egyensúlya és mérlege felbomlott volna. Ez egy hallatlan dolog. Mi csak úgy leírjuk egy mondatban, hogy jövőre ugyanannyit kell adni, akkor legalább tudjuk azt, hogy milyen hallatlan megterhelés és feszítés ez a népgazdaság számára és szociális szempontból a munkásosztály számára is. Gondolják el, hogyha ezt a 6 milliárd forintnyi értéket részben beruházásra, technika fejlesztésére lehetett volna fordítani az iparban és részben bizonyos mértékben az életszínvonalra, az életszínvonal emelésére. Ez a munkásosztály szempontjából nem mindegy, hogy ez így volt. Úgyhogy ez is korlátot szab bizonyos értelemben a terveinknek. 314