A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

törekvéseinkkel, hogy földjáradékot fizessünk.

36 Tehát ez még bonyolódik, s így kell nézni. Ezt én azért említem, mert egyrészt erre nem árt gondolni, amikor a megyében gondolkodnak az elvtársak, másrészt ennek jelentős részét nyíltan meg kell beszélni magukkal a parasztokkal. Nyíltan meg kell velük vitatni. Ez a mi marxista álláspontunk. El tudnám képzelni, hogy a kulákokkal megbeszélést tartanék, és elmondanám nekik a mi marxista álláspontunkat, ami azzal végződik, hogy „öregem, ha meggebedsz is, mi a szocializmust felépítjük, és ha olyan ügyesen dolgozol ellenünk, akkor mink is ügyesen harcolunk ellened, ha gorombán harcolsz ellenünk, akkor mi is gorombán harcolunk ellened, s ha furkósbotot veszel, mi is furkósbotot veszünk ellened. Másrészről van egy átmenet a te számodra is. Az, hogy mi felveszünk téged az új életbe, és megtalálhatod a magad helyét. Eszed van, elég csavaros. Dolgozni tudsz, legyél ember a talpadon, új ember leszel, és megtalálod a helyed a mi társadalmunkban." Csak azért hívom erre fel a figyelmet, mert erről nyugodtan és nyíltan lehet a parasztokkal beszélni. Nem olyan buták azok a parasztok, és ma hovatovább a marxizmusból is megértenek egypár kérdést, ha nem az alatt a név alatt [is] ismerik, de azért ismernek egypár dolgot. Ez is új vívmányunk, újból létező erőnk, hogy most már megint él a tömegekben az, hogy a párt, ha valamit elhatároz, az meg is lesz valósítva. Ez is egy erő és tényező. Még erre is lehet hivatkozni. Egy pár kérdésről. A tavalyról maradt kérdések között jelezve van a paraszti jövedelem lefölözése. Ezt azért említem, mert nagyon fontos, hogy ebben az álláspontunk egységes és világos legyen. Hisz az Úszta elvtárs újból megpendítette ezt a dolgot, és létező ez a kérdés. Most tudni kell, elvtársak, hogy miközben mi a múlt év decemberében nagy vitát folytattunk erről, hiszen arról volt szó, hogy ha nem fölözzük le, nem lehet szövetkezetet csinálni. Ezt a vitát már kétszeresen is eldöntötte az élet. Egyrészt eldöntötte, hogy nem fölöztük le, és lehetett szövetkezetet csinálni, másodszor, hogy le is fölöztük már, csak nem tudtunk róla, amikor decemberben mi vitatkoztunk. Mert most már ismerjük az 1958 egész mezőgazdasági jellemzőit, és ebben benne van, hogy a múlt év folyamán kb. 6-7%-kal csökkentettük a felvásárlási árakat, különböző ipari eredetű üzemanyag árát és eszközökét 7%-kal felemeltük, az egyéni adót 12%-kal növeltük, ez három fontos tényező, a negyedik egy járulékos dolog, hogy az az évi termése nem volt valami túl magas a parasztoknak, és a négy tényező együtt azt eredményezte, hogy a paraszti egy főre eső jövedelem abban az évben 6%-kal csökkent, az 1958-as évet tekintve, és ezt mi decemberben nem tudtuk, amikor vitatkoztunk. Ezt azért említem, hogy ez rendkívül fontos kérdés, és jó volna, ha a javaslatot nyugodt lélekkel hagynánk jóvá, hogy ez most számunkra nem probléma, hogy ezzel kellene külön foglalkozni. Ami az eredményeket illeti, amiről itt szólunk, úgy a decemberi határozat végrehajtása, mint a márciusi, végeredményében hallatlan nagy siker. Ez a fő jellemzője a decemberi és a márciusi határozatnak is. Se olyan tömeges belépésre nem volt korábban olyan példa, mint a télen,

37 és olyan gyors ütemű és határozott megszilárdításra sem volt példa, mint amit márciustól mostanáig képesek voltunk végrehajtani. És ez a fő jellemző. Ezt tudni kell, amikor a tapasztalatokról beszélünk. Mind a kettő hallatlan nagy siker volt. Mégpedig olyan, amely tartós eredményeket szült. Tehát ez nem egy évre szóló eredmény, hanem az egész évre kiható eredmény, a szervezés is, és a megszilárdítás is. Ehhez legfeljebb azt lehet hozzátenni, hogy ezt úgy értük el, hogy egy-egy időszakban a fő feladatra koncentráltuk az erőket. És, elvtársak, ez is vitakérdés még ma is, hogy helyes volt-e a márciusi határozat. Énszerintem a 313