A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

egyetértek Horváth elvtárssal, hogy az egyszerűbb formáknak nagyobb teret engedjünk. De a végrehajtásban olyan teret nem kaptak ott sem, ahol indokolt lett volna helyenként, mint amit lehetővé tesz a decemberi határozat. Azt hiszem, ez a bizonyos növénytermelő szövetkezeteknek az ügye. Azt hiszem, úgy helyes, ahogy Horváth elvtárs mondotta, bár ő a kérdőjeleket rakta egymás mögé, lényegében a hozzászólása csak kérdőjelek felsorolása volt, de akkor is hasznos hozzászólás szerintem, mert felveti legalább azt, hogy milyen problémák vannak. Én azt gondolom, hogy növénytermelő szövetkezeteket ott, ahol a politikai, de legalább az anyagi feltételei adva nincsenek ahhoz, hogy megvalósítsuk hamarosan a közös állattenyésztést, meg kell csinálni. Nem kellene ettől úgy elzárkózni pártszervezeteinknek. Nem kellene kitűzni azt, hogy gyerünk szervezzünk növénytermelő szövetkezeteket. Megvan a lehetősége, és itt vetődik fel a magasabb színvonalú politikai munka, hogy nézzék meg a megyei pártbizottságok, hol kell ezzel élni, hol kell közvetlenül a tsz irányába menni, hol kell esetleg szakcsoportot csinálni, mert még azt is egy területen szerintem kell: a szőlőnél és a gyümölcsnél. Ott, ahol nem szórvány szőlő, gyümölcsről van szó, mert a szórványokat be kell vinni a szövetkezetbe. Ott ahol nem szórványokról van szó, lehet élni vele hasznosan úgy, hogy előrevigye a mi ügyünket, mégpedig azzal, hogy serkentsük a telepítést, gyümölcstelepítést ezeken a szakcsoportokon keresztül, és egyéni telepítést nem is kellene serkenteni, sőt serkentsük a közös pinceépítést. Végeredményben nem lenne helyes, ha nem tennénk semmit annak érdekében, hogy a legtehetősebb rétege a parasztságnak az állandóan várja minden termelési problémának a megoldását. Hát mi, az állam, fogunk építeni borpincét az országban? Hogy elég legyen a bortermésre? Azt hiszem, ez olyan feladat, amit nem vállalhatunk. A szakcsoportban tessék, építsenek, vigyék be a pénzüket, az állam is segít mondjuk 50%-ban. 50-60 %-ot nekik kell bevinni. Végül még egy gondolatom van. Ezt javaslom a határozatba; az egyszerű formákat politikusán belevenni, mert az elemző részben van egy pont, a határozatban semmi nincsen erről. Még egy gondolat, a fejlesztés és az anyagi alapok összhangját megyénként biztosítani, ez számos megyei titkár elvtárs részéről felvetődött. Azt hiszem, van ennek bizonyos alapja, mechanikusan úgy végrehajtani talán nem lehet, hogy minden megyének kiad egy bizonyos anyagi alapot, hogy ő tudjon vele számolni, hogy annyi termelőszövetkezetet csináljon, amennyit közös istállóépítésre beruházási keretet kap, mert előfordulhat, hogy kiadjuk egyik megyében a keretet, a másik megyében megy előre a mozgalom, amit politikai feltételek szerint viszünk, u

gy

e így nem lehet. Én helyeslem, hogy úgy legyen a szervezés irányítva, hogy a KB egyik titkára tárgyalja meg megyénként, a megyei pártbizottságokkal a fejlesztés során is, hogy hogy megy a dolog, és utólag kell biztosítani a fejlődésben való előrehaladásnak megfelelően az anyagi alapokat. Ha egyszer odáig tudnánk menni, hogy kifogynak az anyagi alapok, akkor inkább csinálnak növénytermesztési szövetkezetet, vagy tsz-t, vagy tszcs ennek a neve ma hivatalosan. És csináljanak azt, amikor az anyagi alap meglesz, akkor vegyük arra az irányt, hogy tsz legyen belőle. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Kedves elvtársak! Én is azok közé tartozom, aki az anyag kézhezvétele után elhatároztam, hogy egy pár dologhoz hozzászólok. Ezért én nem a vitába akarok itt belekapcsolódni, de annyit megjegyeznék, hogy én véleményem szerint a Horváth elvtárs felszólalása feltétlenül hasznos volt annak 309