A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hazai reakció is. Hogy a parasztokat kínozzák, meg bottal verik, meg plafonba lőnek, meg mit tudom én, miket találnak ki. Terjesztették azt is, hogy nem esketik össze a paraszti házasulókat, amíg be nem lépnek a tsz-be. Meglehetős nagyszámú ilyen esetet megvizsgált a Központ Bizottság egyik vagy másik szerve, és kiderült, hogy a világon semmi nincs e mögött. Sajnos az a helyzet, hogy ezeket az ellenséges rágalmakat jóhiszemű emberek is terjesztik, párttagok, sőt pártfunkcionáriusok is. Ezeknél a jóhiszemű embereknél nem arról van szó, hogy ők rágalmazni akarják a tsz-t, hanem a régi ismert kérdésről. Már ismerünk néhány hullámot, és egyszerűen vannak emberek, akik annyira reszketnek a régi hibák kiújulásától, hogy mindjárt elrémülnek, hogy csak nem a plafonba lövöldözéssel szervezzük megint a tsz-t, és akaratuk ellenére, az ellenséges rágalom terjesztőjévé válnak. Ezt azért említem, mert nekünk a tsz-mozgalomra szórt rágalmat a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, mégpedig teljes belső meggyőződéssel, hogy a mozgalom önkéntes. Politikai fordulat van a parasztoknál. A jó munka elismerése mellett feltétlenül beszélni kell olyan hibákról, amelyek ténylegesen megvoltak, a fejlődésnek ebben a szakaszában. Nem a hibák a jellemzőek — ezt még egyszer megmondom —, nem ismerünk olyan járást, olyan községet, ahol a fejlődést döntően a hibák jellemezték volna. De mindenütt, ahol ez a mozgalom végigment, hibák is jelentkeztek. Ezeket a tapasztalatok miatt kénytelen [sic!] vagyunk szóvá tenni. Mert udvariasságból nem hallgathatunk róluk, különösen azért, mert egy gyönyörű és nagyszerű dolgot ront le olyasmi, amire semmi szükség nincs. Meg kell mondani, hogy szórványosan, esetleg 10 000 közül tíz esetben előfordult, hogy egyes parasztokkal szemben erőszakoskodtak is. Nem a körmeit huzigálták, hanem legorombították, vagy fenyegették, vagy még az is előfordult, hogy az országban egy-két helyen pofonütöttek egy-egy parasztot. Ezt nem szabad csinálni. És nem szabad ilyen hisztérikusan nézni a dolgot. Mikor egy falu megindul — mert az esetek többségében olyasmiről van szó, hogy még egy dűlő hat parasztja csökönyös —, ha az a hat paraszt megfeszül is, az áramlatot nem tudja már feltartóztatni, tehát szépen ki kell neki térni, és három nap múlva kell visszamenni az ő utcájukba. Milyen hibák voltak? Sajnos elég gyakran jelentkező hiba volt a valahol dolgozó munkások, alkalmazottak hazahívása, vagy hazaküldése. Ezeket az eseteket mi ismerjük Veszprémből, ismerjük Zalából és máshonnan is. (Közbeszólás: Szolnokból is.) Szolnokból is. Én nem tudom, hol találták ezt ki, de elég hamar átvették másutt is. Ez ostobaság volt, és a mozgalom ellen hatott. Meg kell egyébként jegyeznem, hogy az esetek jelentős részében maguk azok a szervek, ahonnan a hiba eredt, hamar rájöttek, hogy ez hiba, ők maguk korrigálták is. Ennek mi tanúi vagyunk Veszprémben, ahonnan bizonyos ilyesfajta lépés kiindult, de a megyebizottság egy-két napon belül rájött és rögtön helyesbített is a központ nélkül, de sajnos közben ennek a híre elment és áttevődött más megyékbe is. Ez volt a legnagyobb hiba, és ami a méreteket illeti, a legszélesebb is volt. Ugye ismerik, miről van szó? Egyeseket küldjenek haza, mert neki vagy a szüleinek földje van, addig fizetést se kapjon, és megmondták, hogy majd akkor jöjjön vissza, ha már belépett. Ez a tsz-mozgalom ellen hat a faluban is, meg azon a helyen is, ahonnan ezt az embert hazaküldték. Ez olyasfajta nyomás, amit mi elítélünk. Kötelező idézés a tanácsházára is sajnos előfordult aránylag nem nagy részben, de azért nem kevés esetben. Beszélgettek a paraszttal, és mikor nem ment, akkor olyan hivatalos idézést küldtek, hogy büntetés és nem tudom, mi jár, ha nem jön be a tanácshoz, 24