A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

következik az, hogy vajon milyen következménye lesz, mit hoz az, hogy most előbbre lépünk, mennyivel léphetünk előre. Hogy egy ilyen — nem akarok én itt számokat mondani — 25-30%-os újabb előrelépés vajon azt hozza-e, hogy ez a feszültség csökken, ez a tartalékolás csökken, vagy pedig még fokozódik. Akkor viszont ellátási problémákkal kell számolnunk. Én ugyan nem tudom, hogyan értékeli a Központi Bizottság, hogy a burgonya a piacon elég gyengén áll, tojás, meg egyéb, énszerintem ilyen bizonyos összefüggések vannak. S amikor mi, abban a kérdésben dönteni akarunk, hogy hogyan és mennyit előre, akkor ezzel számolni kell. Fehér elvtárs azt mondja, hogy számokat ne tervezzünk, de konkrét mozgalmi terveket készítsünk. Azt hiszem, azért ebben egy kis ellentmondás van. Nekünk azért azt tudni kell, hogy mennyi erővel bírjuk ezt, elvtársak, a mi megyénkben, és gondolom, országosan is ezzel számolni kell. Azt hiszem, hogy most nem az lesz a nehezebbik dolog, hogy megszervezni, illetve betervezni. Nem, elvtársak, olyan a lélektani hangulat; a tézisek megjelenése, majd a kongresszus és más, felsőbb szerveknek a nyilatkozata, hogy itt 5 év alatt rendet kell csinálni. Ezt értik a mi parasztjaink, és ha már erről beszélnek: „tudjuk mi, a mi sorsunkat, mindegy most már, hogy előbb vagy később megyünk a tsz-be", és bizonyos értelemben ez mutatkozik meg a vetések lassúságában az egyéni parasztoknál. Ez mutatkozik meg, elvtársak, a tartalékolásnál. Számítanak azzal, hogy ősszel vagy tavasszal belépnek a termelőszövetkezetbe. Tehát nem ez a nehezebbik feladat — az én meglátásom szerint —, hanem a nehezebbik feladat a kettős feladatból a második.

14 Itt szeretnék majd kitérni, hogy mit látunk mi, ahol a megoldást is keresni kellene. Úgy gondolom, mégis kellene itt valamit mondani, hogy mi az, amit lehet, mert neki fogunk rugaszkodni. (Kádár elvtárs: Mégis, Ti mit ajánltok?) Hát, Kádár elvtárs, nem akarunk mi túlságosan előremenni, egyébként majd beszélek, hogyan lehetne előbbre menni, mi az, ami akadályozza, hogy a kettős feladatot megoldjuk. Mindenesetre azt ajánlom, hogy azért körülbelül, hogy mire vagyunk képesek, nem az agitációt illetően, mert azt győzzük, hanem nehezebben győzzük a gazdasági szervezést és egyáltalán a nagyüzem kiépítését. Nem azon múlik, hogy nekirugaszkodik néhány paraszt, és már abból nagyüzem lesz, abból még nem lesz nagyüzem. Arról van szó, hogy lehet itt határozatot hozni, és mondani, hogy nem lehet csökkenni a kettős feladatban [sic!], a másodikat is teljesíteni kell. De az élet azt mutatja, hogy csökkent. És meg vagyok győződve, hogy ezek az elvtársak, akiknek megyéjéről szó volt, hogy ténylegesen mindent megtettek. Meg vagyok győződve, hogy éjjel-nappal dolgoztak, hogy a párt határozatát végrehajtsák. És ha ez ott mutatkozott, attól kell tartani, hogy ez a jövő évben is mutatkozni fog, és ez az ellátásban és az árutermelésben gondot okoz. S itt arról is kell beszélni, hogy hogyan oldjuk meg. Másik ilyen jelenség. Azok a szerveink, akiknek azt kell betervezni, hogy az ellátás biztosítva legyen, azok nem sokat törődnek, hogy a gyakorlatban mi van, hanem nekünk ugyanannyi gabonaterületet, búzaterületet írtak elő, mint ebben az évben, 1-2%-kal túl fogjuk teljesíteni, azért, mert látjuk, hogy probléma van egyébként a gabonatermelésben - de ugyanakkor ezer vagonnal több felvásárlást írtak elő. Hol van az, elvtársak, biztosítva, hogy ilyen esztendő még lesz, mint most volt? Hasonló a helyzet a marhafelvásárlásnál. Annyit írtak elő felvásárlásra a megyénkben, hogy az összes szaporulatot felvásárolják. Akkor hogyan lehet előbbre menni? Én hallottam más elvtársaktól is — ugyanúgy panaszkodtak a győriek 288